Címkék

, , , , , , ,

Tudom régen jelentkeztem, de van igazolásom! Meg hirem is! Most először a gyerekek Mo-i utjáról szeretnék irni pár sort, mert sajnos vannak “élmények”, hirek.

Ugye egy szerda késő este megérkeztek. Nagyon várták már az utazást, a fiuk már november óta nem látták a nagyszülőket, az unokatesókat.

Másnap együtt be is mentek Gyöngyösre egy kicsit bóklászni, szétnézni. Egyszer csak azt vették észre, hogy pár roma fiatal a nyomukba szegődött, majd a város áruháza előtt meg is szólitották őket, kérve a pénzüket. Mondták, hogy nincs náluk pénz, de lazán benyultak a zsebükbe és kiderült, hogy Dávidnál ott van az a pénz (10 euro), amit kaptak tőlünk. Miután ketten kést fogtak rá, hát oda is adta nekik, reménykedve, hogy békén hagyják őket és legalább a telefonja megmenekül. Szerencsére igy is lett. Majd miután késmutogatás után kezet kellett fognia velük, gyorsan haza is mentek.

A szomoru az egészben az, hogy ez az egész a nyilt utcán történt egy áruház előtt. Dávid segitséget kért egy nőtől, mondta neki, hogy segitsen, mert kirabolják őket. A hölgy ránézett, megvonta a vállát és tovább ment. Ezt a tettet most nem vesézném ki, mert csunya dolgokra ragadtatnám magam!

Amiért hálás vagyok, az az, hogy Dávidnak volt annyi esze, hogy nem állt le vitázni. Ha kérdezték válaszolt, mint például:

– Honnan gyütté, he?
– Brüsszelből.
– Hát az me hun van?
– Vámosgyörk után.
– Há, én még arra nem vótam.

Na, szóval, szegény gyerekem meg se merte mondani nekem este amikor telefonon beszéltünk, Gyuszinak mesélte el szép sorjában először, mert tudta, hogy nagyon fogok aggódni érte. És még nem voltak egy egész napja Magyarországon!

A történetnek azért nincs vége, mert már itthon voltak pár napja, amikor a hiradóban látjuk ám, hogy fiatal fiukat kiraboltak ugyancsak Gyöngyösön, ugyancsak az áruháznál. A fiu azonnal felhivta a szüleit, majd kiderült, hogy egy kamera felvette az egészet, igy a tetteseket pár órán belül el is kapták. Az is kiderült, hogy az ujabb áldozat is falubeli volt. Krisztián beszélt a sráccal, hogy hogyan néztek ki a rablók, mert ugye a hiradóba le volt takarva az arcuk (mert ugye a személyességi jogokra már tudnak hivatkozni!). A leirás alapján valószinü, hogy azok voltak, akik Dávidot is kirabolták.

Most ne mondjátok, hogy miért nem mentek rendőrségre? A fiuk nagyon megijedtek, ne felejtsük már el a késeket (az most mindegy, hogy használták volna-e?).  Dávid nem akart menni a rendőrségre, mert akkor ugy gondolta, hogy teljesen felesleges, ők nem vették észre a kamerákat sajnos.  Összesen hat napot töltöttek a nagyinál, örült, hogy vége, nem akart ezzel foglalkozni tovább, amit teljesen megértek.

De ugye egyszer, valamikor mindenki megbünhődik a tettéért?  Remélem már most is azt teszik! Nem vagyok egy rossz indulatu ember, de az ilyeneknek igen is meg kell bünhődniük! Nemre, bőrszinre, nemzetiségre való tekintet nélkül!

És még egy nagyon fontos dolog, amit pusztán a szeretet és a törődés vezérelt. A facebook-ra kiirtam ezt pár szóban akkor. Szerintem nem telt el 20 perc, csöng a telefonom! Gabóék is pár napja már Mo-on voltak, igaz az ország másik felén. Kérte mondjam a cimet, mennek Gáborral, visznek a gyerekeknek pénzt. Na, számomra ezt hivják önzetlen barátságnak, feláldozva pihenést, kikapcsolódást, mindent.  Drága Gabó, drága Gábor! Nagyon köszönöm ezt is! 🙂