Címkék

, , , ,

Soha életemben nem voltam allergiás semmire!

Boldogan költöztünk Veresegyházára, ki a város szélére. Csönd, virágok, madárfütty meg hasonlók, teljesen ideális egy sok gyermekes családnak. Mignem elérkezett az első augusztus és egy éjszaka olyan rohamom lett, hogy nem kaptam levegőt, a szemem nem tudtam kinyitni, folyamatosan tüsszögtem, miközben fulladoztam. Éjszakánként csak ültem az ágyban és próbáltam levegőt kapni. Fogalmam sem volt, hogy mi a bajom. Aztán felhomályositott az orvos, hogy ez bizony allergia, abból is a legvadabb változat, ahogy elnézi.

Allergia vizsgálat következett. És aztán összeállt a kép! Akárhány keresztes allergiát mutatott a teszt parlagfüre és macskára. Na, ezen jól kiakadtam, mi az, hogy parlagfü? Egyáltalán hogy néz ki? És mi az, hogy macskára vagyok allergiás, mindig is volt macskánk és eddig soha nem volt semmi gondom vele. Doki bácsi képen szépen megmutatta a parlagfü képét és azt is mondta, hogy biztos van a közelünkben jó sok. Aztán hazafelé bandukolva meg is láttam a szomszédos réten a parlagfüültetvényt. Szó szerint értendő!  Mig a szem ellátott csak parlagfüvet lehetett látni semmi mást, némelyik akkora volt mint én. (Az eltelt évek alatt már sokat változott ott a helyzet, állitólag!) Nem tudtam mit csinálni, jöttek a szem- és orrcseppek, a különféle gyógyszerek, aztán már azért is hálás voltam, hogy fel tudtam kelni. Ez ment minden évben, ezzel telt nagyjából az augusztusom.

Aztán kijöttünk ide, itt mondták, hogy nincs parlagfü, ami persze nem igaz, itt is viritanak szépen az ut mellett, a kertekben, a parlagon hagyott területeken, de itt a sok eső miatt nem tud elszaporodni, meg szintén az eső miatt a pollenek sem maradnak meg a levegőben. Azért minden évben nyáron elkapott valami, hol ekkor, hol akkor, beszedtem az én kis gyógyszerkémet és nem volt semmi gond.

Egy hete csütörtökön nagyon nagy meleg volt, bőven 30 fok feletti hőmérsékletet mutattak a hőmérők, mindenki csak dőlt jobbra, balra. Éjszaka jöttek haza Katinkáék, mentünk értük a repülőtérre. Akinek már volt hasonló “élménye” az érti majd, hogy miről irok. Szinte éreztem,  hogy a nyálkahártyámra csapódnak a pollenek és perceken belül jött a tüsszögés. Szépen, becsületesen szedtem a szokásos gyógyszeremet, de semmi, sőt egyre rosszabbul lettem. Kedden már csak bóklásztam, napok óta nem tudtam aludni, nagyon meleg is volt napok óta, az orrom fujtam, a szemem alig tudtam nyitvatartani, olyan volt, mintha mindig a napba néztem volna. Hol a könnyeimet törölgettem, hol az orromat fujtam, csak a változatosság kedéért. Aztán este kimentem a házból, elmentünk a boltba és nekem annyi is lett! Már vezetni sem tudtam a szemem miatt, Gyuszi hozta haza az autót. Nagyon durva volt, már a végén sirtam. Szedem azt a fránya gyógyszert, mégse használ. Szinte folyamatosan tüsszögtem, néha alig kaptam a hapcik között levegőt. Gyuszi bement a gyógyszertárba kért másik gyógyszert. Már annyira el voltam keseredve, hogy nem is akartam bevenni, csak Gyuszi és a gyerekek nógatására engedtem. És jobban lettem, végre! El sem tudtam hinni. Most 3. napja szedem a gyógyszert, egy hét óta a mai éjszaka volt az, amit végre átaludtam. Szerintem ugy, mint akit kiütöttek.

Van Belgiumban is pollentérkép. Megnéztük, a kalászosok ontják most magukból a pollent. Talán a hirtelen nagy meleg hatására egyszerre kezdtek el virágozni? Nem is tudom, de nagyon jó, hogy vége!

Ja, és a cicákra továbbra sem vagyok allergiás, hiába mondta a teszt! Szerencsére! 🙂