Címkék

, , , , , , ,

Végre vége! Ma megkaptuk a bizonyitványokat, meg volt az elbocsájtó szép üzenet, ami bizony sirósra, könnyesre sikeredett, de vége. Mert ez az élet rendje, a gyerekek felnőnek, hiába fenyegetem én is Barnusomat, hogy most már elég, meg ne nőljön tovább, meg ilyen sületlenségek, bizony jövőre már kisgimnazista lesz az én legkisebbem is. Most már s betü fog állni az osztálya előtt S1HU.

Drága Brigittánkat el kellett hagyni! Ó, ha ismernétek! Milyen nagyszerü ember és nagyszerü pedagógus. Ő az, aki tényleg a gyerekekért él, és nem csak mondja a szülőknek, aztán meg a gyerekeket gyepálja. Megmondom őszintén, hogy a négy gyerek után azt merem mondani van tapasztalatom, de rajta és a 2-3. osztályos tanitó nénin kivül még nem találkoztam ilyen nagyszerü pedagógusokkal! Tudom, már áradoztam róla, talán eleget is szerintetek, de ilyen emberrel, aki ilyen nagy hatással legyen az alakuló, fejlődő kicsi lelkekre még nem találkoztam.

Bevallom őszintén, hogy nem tudtam elköszönni tőle, csak egymás nyakába borultunk, ő is sirt, én is sirtam.

Emlékszem milyen nehéz volt, amikor Barnus Evelin védőszárnyai alól kikerült az ovodából. Ő még nem tudta, de én igen, hogy az életének egy uj szakasza kezdődik, iskolás lett. És ilyen tanárok mellett jó iskolásnak lenni. Elég ha csak azt mondom, hogy Barnus szeretett iskolába járni? Volt, hogy mentünk a suli felé szünetben, viccelődve kérdeztem, hogy na, bemenjünk? Ilyenkor a gyerekek nagy része nagy hangon ellenkezik, hogy fuj, meg dehogy, de ő mindig mosolygott és mondta, hogy igen.  Talán emlékeztek, nemrég beteg volt, és ő mondta, hogy menni akar, és én tudtam, hogy Brigitta mellett jó kezekben lesz!

És most egy uj időszak kezdődik mindkét fiu életében! Dávidomnak keményedik a helyzet, 5. osztályos lesz, jaj, ha belegondolok már csak három év és érettségizni fog.

Barnusnak meg kezdődik az önálló élet. Eddig agyon voltak szeretgetve, Brigitta mindent intézett nekik, most sok-sok lelkilépcsőt kihagyva szeptembertől uj élet kezdődik. Emlékszem, hogy Dávid is mennyire megszenvedte, kellett bizony 2-3 hónap, mire megszokta az önállóságot, Barnusra is ez vár. És egy nagyszerü osztályfőnök, akiről megint áradozhatnék nagyon sokat, hiszen mindkét lányomat tanitotta még a kezdek kezdetén. Milyen furi! Akkor bele sem gondoltam, hogy Barnust is tanitani fogják ezek a tanárok valamikor! 🙂

De elérkezett az idő, sajnos. Most jön a pihenés, kapnak két hónapot, megpróbáljuk széppé és hasznossá tenni nekik. Talán lesz nagymamás-unokatesós nyaralás is, majd meglátjuk. És talán itt egy-két meglepi nekik, de erről pszt!

És nem utolsó sorban el szeretném még mondani, hogy rendkivül büszke vagyok mindkét fiu bizonyitványára. Ez itt teljesen más mint a magyarországi iskola, nem érdemes és nem is lehet összehasonlitani. Én tudom, hogy melyiknek mennyi munkája van ebben! Nagyon sok! Dávid hamarabb, Barnus kicsit később fáradt el, ezzel kezdenünk kell valamit, hiszen Dávidnak már vizsgák vannak. De utoljára Katinka érettségijének és Esztikém bizonyitványainak, érettségijének örültem ennyire, mint most ennek a két nagyon szép bizonyitványnak! Csak igy tovább drágáim!

Akkor most pihi ezerrel!!! 🙂 🙂 🙂