Címkék

, ,

Már hónapokkal ezelőtt megbeszéltük ezt a találkozót Timivel, nyafogtam is, hogy milyen messze van még junius 3-a, de persze azért csak eljött ez a nap is.

Jaj, nagyon vártuk őket! Olvassuk egymás blogját, szoktunk mellette levelezni is, bár nekem sajnos nem nagyon van mindig időm irni, aztán meg oldalakat tudnék irni, ha már rákezdtem. Igy aztán nem vadidegenként ismerkedtünk össze.

És az szállt ki a kocsiból, akit már nagyon vártam! Az olyan Timi és Tibi, akit megismertem a levelekből, és a kezdeti örömködés, félszeg beszélgetés után azt gondolom, hogy hamar feloldódtak a gátak! És, és, és! A két férfit ott hagytuk, egyszer csak halljuk, hogy nagy beszélgetésben vannak, Timi még ki is ment hallgatózni. Mert ugye Gyuszi nem egy nagy társasági ember, inkább hallgat mint beszél, Timi elmondása szerint Tibi is hasonló kaliberü, és a mi embereinket nagy beszélgetésben találtuk. Persze vigyorogtunk mindketten, majd kivonultunk a konyhába.

Már előre elkészitettem az ebédet, mert nem szeretem, ha a vendégek a szobában beszélgetnek én meg a konyhában rovom a köreimet. Igy csak a kaja összeállitására kellett kimennünk Timivel. Aztán jól bekajáltunk, beszélgettünk, megtömtük őket még egy kis sütivel, hátha nem tudnak megmozdulni és nem indulnak el.

De sajnos menniük kellett, már meg volt a kompra a jegyük. És szomoruan intettünk nekik bucsut. Nagyon-nagyon remélem, hogy most már nem csak integetni fognak az autópályáról amikor elhajtanak itt mellettünk, hanem be is fognak ugrani egy-egy kávéra, kajára, egy-egy éjszakáig nyuló beszélgetésre. Annyira jó lenne! 🙂

Mi itt vagyunk! Mikor is mentek legközelebb? 🙂 🙂 🙂 Meddig kell még kibirni? 🙂 🙂 🙂

Még valaki? Macs? Ti jöttök? Zsóka? Várunk! Meg mást is, csak szóljatok! Idén ez volt a 3. ilyen blogbarát találkozónk és eddig mind bejött, és csak gazdagabb lettem az által, hogy itt voltak ők és személyesen is megismerhettük egymást.