Címkék

, ,

Ugye itt van ez a kisgyerek, akinek bátorságáról már irtam párszor, még a fák zizegő leveleitől is ijedve rohan el. 🙂

Nagyon szereti a vizet, nincs semmi gond a kádban történő fürdésekkel sem, és nagy élvezettel fürdik meg reggelente a vastagon harmatos füben.

Katinka egyik barátnője mesélte, hogy az ő goldijuk egy kis vizbe is képes beleülni és a nyári melegben hüteni magát. Na, gondoltam veszek neki egy kis felfujható medencét a terasz sarkába, ott lubickolhat. Németországban kerek 1,5 euroért vettem is egyet, a hétvégén ránk rontott a meleg nyári idő, igy aztán Gyuszi nekilátott, hogy megcsinálja a kicsinek a kerti pancsikolót.

Itt még nagy volt az érdeklődés, vajon mi készül? Sürgött-forgott az összes gyerek:

Taszika: – Fogalmam sincs mi ez a sürgés-forgás, de engem hagyjatok ki az egészből!
Ő ugyanis nem szereti a vizet csak fagyott formájában, de ugy viszont nagyon! 🙂

A ragyogó napsütésben engedtek egy kevéske vizet a medencébe, hogy hamar átmelegedjen, majd Sam-et kezdték biztatni, hogy menjen a medencébe.

Sam ezzel a lendülettel meg is fordult és elrohant, be a házba. Dávid még bele is állt, hogy hátha akkor belemegy, de akkor Sam odarohant hozzám, a lábamhoz bujt és kétségbeesett szemekkel nézett rám, hogy ugye nem kell belemennem? Ugye nem kell megtennem? Védjél meg kérlek!

Azóta ott van a medence, Büdi iszik belőle néha, de hátha mégis egyszer rászánja magát és még mielőtt felrobban a nyári melegben belecsücsül. Ha már izzadni nem tudnak szegények.

Csak ne lenne ennyire gyáva! Nem tudom miért fél ennyire mindentől, mi csak nevetünk, mosolygunk rajta, de nem jó ez, mert rossz lehet mindentől félni! Bennünk bizik, az ok, az rendben, ha a családból akarja szekálni valaki, akkor rohan hozzám, hogy védjem meg, de ennyi.

Tegnap is látni kellett volna, mikor indultunk Bociért az orvoshoz, akkor vinnünk kellett a kutyikat is, mert Taszi sir ha egyedül van, hát Sam-et sem hagyom otthon egyedül. Taszi nagyon szeret utazni, csak a slusszkulcsot megmutatom, ajtó kinyit és már ugrik a helyére. De Sam! Katinkával ketten huztuk ki a kocsihoz, én toltam, Katinka huzta. Csak a bejárati ajtón kellett áthuzni, onnan már ment magától, beült szépen az autóba és nem is volt vele semmi baj. Na most tudni kell, hogy most kb. 45 kg Sam. Mi meg annyira nevettünk a mi bátor, kisbocinyi kutyánkon! De szeretjük! Nagyon! 🙂