Tegnap este Svájcból indultak haza a szomszédos kis város egyik iskolájának tanulói a téli kirándulásról. Sajnos sokan nem érnek már haza soha!

Eddig még nem tisztázott okok miatt egy iskolásokat szállitó busz nagy sebességgel csapódott egy alagut falának, a helyszinen 28-an elhunytak, köztük 22 gyermek. Az orvosok nyilatkozata szerint a sérültek között vannak olyan állapotu gyerekek is, hogy meg van rá az esély, ez a szám nőni fog. A mentésre érkezőket olyan állapotok fogadták, hogy a mentősök, a tüzoltók sirva dolgoztak, a harcedzett embereket is nagyon megrenditette a látvány. A külügyminiszter lemondta külföldi látogatását és  a helyszinre utazott, és az egyik herceg is már elindult a családokkal együtt Svájcba.

Heverlee tőlünk kb. 10 km-re fekvő flamand kisváros, Brüsszel és Leuven között. Maga a város kicsi, viszont ez egy iskolaváros. Rengeteg iskola található itt, sok helységből járnak ide gyerekek, tehát valószinüleg nem egy kisebb közösség veszitette el ezeket a fiatalokat, de a sokk megint nagyon nagy! Nagyon együtt érzek a családokkal, mélységesen sajnálom őket! A miniszter szerint Belgium már soha nem lesz olyan mint a baleset előtt volt.

Én nem is tudom, régen ugye nem kisértem figyelemmel Belgium történéseit. Épp tegnap volt 7 éve, hogy megérkeztünk ide, azóta itt élünk velük, együtt sirunk vagy nevetünk. Helyi tragédiák vannak, mint mindenhol, de valahogy szinte minden évre jutott egy-egy nagyobb. 

A vasutbaleset, a gázrobbanás, a koncerten végig söprő vihar, a tavalyi lövöldözés.   Mind alapjaiban rázta meg ezt a kicsi országot! Sok embert veszitettek el ezekben a tragédiákban és mélységes gyászba borult az ország ezek után. Persze eltelik pár nap vagy hét és elfelejtődnek majd, az élet megy tovább, de mégis nagyon szomoru ez! Nagyon-nagyon szomoru! És segiteni sem lehet!