Ennyi ideje nem olvastam blogokat, ez alatt az idő alatt ide is csak azt irtam, ami tudtam, hogy mindenkit nagyon foglalkoztatott. Állandóan csak olvastam blogokat, rendeleteket, jogszabályokat, összegeztem, rendeztem. Az eredményt olvashattátok, a végére nagyon szomoru és fáradt lettem.

Ami nagyon jó volt, hogy mult szerdán jöttek Gyuszi szülei. Végre, végre! Ők jókat aludtak, hozzánk mindig mondják, hogy olyan, mintha szanatóriumba jönnének, mi meg örültünk, hogy velünk vannak egy kicsit. Voltak nagy beszélgetések, amiknek meg kellett már lenniük, de mikor vasárnap este elmentek, akkor még jó lett volna, ha maradnak, még hazamentünk volna, együtt lettünk volna. 

Régen nem pityeredtem el már, ha hazament valaki tőlünk, de most nagyon éreztem a hiányukat! A gyerekek is sokat szenvednek a nagymamátlanodástól, a nagypapa viccelődésének, tanitásának hiányától. 

De ez van, igy alakult az életünk, mi itt, ők ott! A lényeg, hogy a szeretet, a ragaszkodás megmaradjon!

Talán holnapra veszek ki egy nap szabit 🙂 és elolvasom az összes blogot, behozom az elmaradásomat mindenki felé.