Valamikor vasárnap délelőtt kezdődött. Először csak enyhe, majd aztán egyre erősödő fájdalommal. Délután már csak feküdt, és erősködött, hogy nem is fáj annyira, meg már mindjárt jobban lesz.
Este hatkor ugy gondoltam, hogy elég! Tessék felvánszorogni, átöltözni, mi meg összekészültünk és elindultunk a kórhába Katinkával. Oda mentünk ahol a CF miatt nyilvántartásba van véve, Brüsszel másik oldalán van. Ügyeletre kellett mennünk, reménykedtem hátha nem lesznek sokan, hátha nem kell várni sokat az orvosra, gyorsak lesznek a vizsgálatok.
Hát, nem lettek! Hamarosan kaptunk egy pici szobát, ahol először hárman majd négyen szórakoztattuk volna egymást, ha Katinka hol jobb, hol ballra nem dől a fájdalomtól, sehogy nem volt jó, se ülni, se feküdni.
Kb. egy óra mulva meg is érkezett egy orvos, valami erős tájszólással beszélt, alig értették egymást Katinkával. Elment. Fél óra, másik orvos, megint vizsgálat, elbeszélgetés. Az orvos szerint az epével van baj. Csodálkoztunk is, mert a dereka fájt, mi vesére vagy valami másra gondoltunk. Kb. 12 éves lehetett, amikor megtalálták a köveit, van belőle három is, meg egy marék homok, ahogy az orvos mondta. Nagyon megrémültem akkor is, de megnyugtattak, amig nem okoz gondot addig nem kell vele semmit csinálni. Ha meg baj lesz, akkor azt tudni fogjuk, a lapocka alatt fájdalom összetéveszthetetlen lesz mással. Na de most a dereka fájt!
Molyolás, elbeszélgetés, vérvétel. Még egy óra az eredményig. Mi kibirtuk, nem velünk volt a gond, de Katinkát nagyon sajnáltam. Mindig arra készültünk, hogy mindjárt jönnek, adnak valamit és mehetünk. Mivel tudtuk, hogy minimum még egy óra, igy szólt Máténak, ő legalább el tudja vonni a figyelmét.
Eltelt az egy óra, megyünk, hogy mi van már? Ja, mindjárt jön a doktornő. Az jó lesz, fél 11. Jött is, és mondja, hogy szerinte már biztos, hogy az epével lesz gond, de egy vizsgálatot még kért a labortól biztonság kedvéért, annak eredménye még fél óra legalább, aztán CT és ultrahang.
Uh, elkeskenyedtünk nagyon! Aztán mondták a gyerekek, hogy menjünk haza. Nekünk reggel kelnünk kell, Gyuszinak menni kell dolgozni, nekem a fiukat kell elinditani. Majd intézkednek, jönnek. Nehéz szivvel, de ott hagytuk őket, mert igazuk volt.
Aztán hivtak, hogy igen epe, a laboreredmény 100 %-ig bebizonyitotta. Ultrahang.
Éjjel 1 körül végeztek én meg vártam a hireket, nem tudtam elaludni, de legalább Gyuszi már durmolt mellettem, ami nagyon fontos volt, mert még ő sem gyógyult meg teljesen sajnos.
Igen, az epekövei mozgolódnak. Most következett be az amit nem szerettünk volna és ezt az epehólyagot bizony ki kell venni 1-2 hónapon belül. Kapott görcsoldót, fájdalomcsillapitót és elengedték.
Már tudjuk, 5 nap a kórház, 2 hét lábadozás. Tanév közben!!! Ha sikerül, akkor a tavaszi szünetre beszervezzük ezt az egészet. Március 20-án minden kiderül! Addig meg bizzunk benne, hogy nem lesz baj!
Szia, osszel volt nalam ugyanez. Nem kell felni a mutettol, sot! Megvaltas lesz. Nekem megszamlalhatatlan apro kovem volt. Augusztusban kezdodtek az iszonyatos fajdalmak a gyomromnal, azt hittuk, fekely. Nem kivanom reszletezni, milyen kinokat eltem at, elmondhatatlan…
Mikor vegre kiderult, h nem gyomor, hanem epe, egy hetre ra mar meg is volt az idopont. Reggel ehgyomorra bementem, megmutottek, masnap este hazamehettem. Szo sem volt 5 naprol. A labadozas viszont 3-4 het volt (de azt hozzateszem, erre igazabol semmi szukseg nem volt, laparoszkopias mutet volt, 3 kis lykat vagtak a hasamon + egy a koldokomben).
Amiota megmutottek, mindent tudok enni, nem faj semmim (es hiztam is :(…).
Nyugodtan hivj, tegnap elkuldtem a szamom!
Andi
Andi, hálás köszönet, hogy elmondtad miként megy ez itt Belgiumba, Egy kicsit nyugodtabb vagyok, de a fő gond megmaradt, sajnos!
Mielőbbi gyógyulást!
Reméljük meg lesz!
OOh, gyógyulást, mielőbbi panaszmentesedést!! 😦
Hát, ugy néz ki, hogy enyhülést most már csak a mütét fog hozni, de igyekszünk!
Nagyon sjanalom szegeny Katinkat. Oleles nektek es varjuk a fejlemenyeket. 😦
Katikám, de örülök, hogy itt vagy! Köszönjük szépen!
Huh olvastam a facén hogy kórházban voltatok, örüllök hogy végülis lehet tudni mi volt a baj, és hamarosan meglesz a műtét is! Addig is kitartás!
Katinka egy hős, az aranyos már annyi mindent kibirt, most is remekül viselkedik!
Kitartást nektek és gyors gyógyulást a leányzónak!
Ugy lesz, köszönjük!