Címkék

, , , ,

Valamikor vasárnap délelőtt kezdődött. Először csak enyhe, majd aztán egyre erősödő fájdalommal. Délután már csak feküdt, és erősködött, hogy nem is fáj annyira, meg már mindjárt jobban lesz.

Este hatkor ugy gondoltam, hogy elég! Tessék felvánszorogni, átöltözni, mi meg összekészültünk és elindultunk a kórhába Katinkával. Oda mentünk ahol a CF miatt nyilvántartásba van véve, Brüsszel másik oldalán van. Ügyeletre kellett mennünk, reménykedtem hátha nem lesznek sokan, hátha nem kell várni sokat az orvosra, gyorsak lesznek a vizsgálatok.

Hát, nem lettek! Hamarosan kaptunk egy pici szobát, ahol először hárman majd négyen szórakoztattuk volna egymást, ha Katinka hol jobb, hol ballra nem dől a fájdalomtól, sehogy nem volt jó, se ülni, se feküdni.

Kb. egy óra mulva meg is érkezett egy orvos, valami erős tájszólással beszélt, alig értették egymást Katinkával. Elment. Fél óra, másik orvos, megint vizsgálat, elbeszélgetés. Az orvos szerint az epével van baj. Csodálkoztunk is, mert a dereka fájt, mi vesére vagy valami másra gondoltunk. Kb. 12 éves lehetett, amikor megtalálták a köveit, van belőle három is, meg egy marék homok, ahogy az orvos mondta. Nagyon megrémültem akkor is, de megnyugtattak, amig nem okoz gondot addig nem kell vele semmit csinálni. Ha meg baj lesz, akkor azt tudni fogjuk, a lapocka alatt fájdalom összetéveszthetetlen lesz mással. Na de most a dereka fájt!

Molyolás, elbeszélgetés, vérvétel. Még egy óra az eredményig. Mi kibirtuk, nem velünk volt a gond, de Katinkát nagyon sajnáltam. Mindig arra készültünk, hogy mindjárt jönnek, adnak valamit és mehetünk. Mivel tudtuk, hogy minimum még egy óra, igy szólt Máténak, ő legalább el tudja vonni a figyelmét.

Eltelt az egy óra, megyünk, hogy mi van már? Ja, mindjárt jön a doktornő. Az jó lesz, fél 11. Jött is, és mondja, hogy szerinte már biztos, hogy az epével lesz gond, de egy vizsgálatot még kért a labortól biztonság kedvéért, annak eredménye még fél óra legalább, aztán CT és ultrahang.

Uh, elkeskenyedtünk nagyon! Aztán mondták a gyerekek, hogy menjünk haza. Nekünk reggel kelnünk kell, Gyuszinak menni kell dolgozni, nekem a fiukat kell elinditani. Majd intézkednek, jönnek. Nehéz szivvel, de ott hagytuk őket, mert igazuk volt.

Aztán hivtak, hogy igen epe, a laboreredmény 100 %-ig bebizonyitotta. Ultrahang.

Éjjel 1 körül végeztek én meg vártam a hireket, nem tudtam elaludni, de legalább Gyuszi már durmolt mellettem, ami nagyon fontos volt, mert még ő sem gyógyult meg teljesen sajnos.

Igen, az epekövei mozgolódnak. Most következett be az amit nem szerettünk volna és ezt az epehólyagot bizony ki kell venni 1-2 hónapon belül. Kapott görcsoldót, fájdalomcsillapitót és elengedték.

Már tudjuk, 5 nap a kórház, 2 hét lábadozás. Tanév közben!!! Ha sikerül, akkor a tavaszi szünetre beszervezzük ezt az egészet.  Március 20-án minden kiderül! Addig meg bizzunk benne, hogy nem lesz baj!