Címkék

,

Az ugy kezdődött, hogy mult hétfőn kontrollra kellett mennünk Barnussal a kórházba. 

Kedden már panaszkodott kicsit, hogy itt fáj, ott fáj, a torka is vacakolt, bágyadtabb is volt. Irtam a tanitó néninek, hogy figyelje nap közben, mert reggel még nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen vele. Délután még hazavánszorgott, de már nem volt jól, leült és egy ültő helyében el is aludt. Na, gondoltam, lőttek a holnapi sulinak! Reménykedtem, hogy 1-2 nap és mehet megint koptatni az iskolapadot. 

Ezt csütörtökre Dávid megfejelte, reggel már nem tudott felkelni, fájtak az izületei, be volt rekedve, sápadt volt. Na, remek, Barnus sem volt jobban, már ketten maradtak itthon.

Vasárnap Gyuszi és Katinka lett beteg, hasonló tünetekkel. Gyuszit elvittem hétfő délután orvoshoz, mondta, hogy ez bizony egy elég agressziv virus és 2-3 napig ilyen félig összevert, agyonvert állapotot okoz. Közben hol innen, hol onnan hallottam a lakásból a hapcirohamokat, orrfujásokat.

Szerdán Boci kezdett el hapcizni, tegnap már egész napját ezzel töltötte, este kénytelenek voltunk őt is elvinni orvoshoz. Igen, elkapta valószinüleg ő is ezt a virust. A pocakja már javuló félben van, látványosan kisebb a pocija, de ahhoz ennie kellene, hogy be tudjam neki adni a gyógyszert. Szegényke tegnap megint kapott két nagy oltást, most két napig még ilyen betegecske lesz mint az emberek, de aztán ő is ujra gyógyult lesz.

Esztivel tartjuk a frontot, még ellenállunk ennek a fránya virusnak. Taszi ma reggel hapcizott, de megfenyegettem, hogy kiporolom a bundáját, ha ő is beteg lesz! 🙂 Mert van még itt pár jelölt, ha az állatkertet is figyelembe veszem!

De szerencsére Gyuszi már tegnap ment dolgozni, Katinka is gyógyulóban, a fiuk is jól vannak és rendkivül boldogok :), hogy hétfőn ujra kezdődik az iskola és mehetnek!

Félig viccesen mondtam reggel Gyuszinak, hogy novembertől áprilisig nem akarok kontrollra menni, mert ez már nem az első ilyen eset volt, hogy az orvosi vizsgálat után beteg lett Barnus és az egész család. Ha baj van, akkor ugy is megyünk, jelentkezünk, de ez most nagyon nem kellett! Lehet mégis komolyan kellene gondolni?