Címkék

, ,

Ülök az előadáson, és a fejemet csóválom. Az ötvenfős terem dugig van, mindenkit érdekel az új internetes alkalmazás, ami nemsokára könnyebbé teszi a munkánkat. Az előadó profi, tudja miről beszél. Lépésről lépésre bevezet minket a program működésének rejtelmeibe.

Eleinte mindenki figyelt, hébe-hóba akadt csak egy-egy kérdés. Aztán amikor belevágtak a gyakorlati bemutatóba, elkezdődött. Először csak puhatolózva, érdeklődve, aztán egyre szenvedélyesebben, a végén már támadólag.

“Mi van akkor, ha …
Gondoltak-e arra, hogy …
Nekem az a problémám, hogy nálunk mi másként csináljuk …
Miért van az, hogy nem lehet más szempont szerint lekérdezni …
Hátráltatni fogja a munkánkat, ha …
Ide kellene egy plusz funkció …
Ez így nem lesz jó …”

És ez így megy már húsz perce. Némelyik kérdés annyira banális, hogy szégyellném, ha én tettem volna fel. Van, amelyikre a választ már megkaptuk, csak jobban kellett volna figyelni. Egy-két kérdés valós problémára tapint rá, az előadó rutinosan feljegyzi magának őket, és megígéri, hogy utánanéznek. Időnként, meglepetésemre, konstruktív javaslat is érkezik. A felszólalások java része azonban csomó keresése a kákán.

Persze van néhány hangadó, akik egyre inkább felbátorodva kérdeznek, azt hiszik a rámenősséggel és a hangerővel igazolni tudják a rosszindulatukat. Néha még a szót is belefojtják az előadóba.

Kolléganőm mellettem egyre türelmetlenebb, nem tetszik neki a dolog. Megjegyzéseket tesz, egyelőre csak halkan, nekem, de látom, hogy már fészkelődik. Olasz, megvan a saját temperamentuma, nem kell már sok, hogy beszóljon a probléma-generálóknak.

Én még egyszer megcsóválom a fejemet, aztán előveszem telefonomat, hogy megnézzem az e-mailjeimet. Legalább hasznosan töltöm az időt. Nem akarok még lelépni, nincs vége az előadásnak, valószínűleg fontos dolgok is el fognak még hangzani. Csak ezt a szócséplést unom már rettenetesen. Nem  fér össze a lényegretörő gondolkodásommal. Miért folyton a problémákat és a hibákat keresik, amikor konstruktívabb hozzáállással már rég túljutottunk volna ezen? Nem értem ezeket az embereket!