Címkék

, , , , ,

Én most nem akarok belemenni ezekbe a letöltősködésekbe. Mivel ezen a téren nem vagyok érdekelt és nem is veséztem ki a dolgot, ezért nem gondolom, hogy be kellene állnom a kritizálások sorába. Igy, a fenti módon!

Másképp igen, mert nekem egyből az jutott eszembe, hogy ránk, külföldön élő családokra milyen hatással lehetne ez. Igaz, mi kiváltságos helyzetben vagyunk, magyar szekción tanulnak a gyerekeink, de mi van akkor, ha egy külföldön élő család szeretné a gyerekeinek megtanitani, elmondani, elmesélni képekkel, adatokkal akár a magyar történelmet, Magyarország földrajzát, irók, költők életrajzát, vagy bármi más magyarral kapcsolatos dolgokat?

Ahogy nőlnek a gyerekek, egyre többször van olyan házi feladat, hogy nézz utána, olvass utána, gyüjtsél adatokat, képeket adott magyarországi eseményekről, emberekről. Például tavaly Barnuséknak hires magyarokról kellett gyüjteni anyagot, magyarul-angolul megirni és kitették a folyosóra, igy mindenki el tudta olvasni. Máskor magyar Nobel-dijasokról kellett anyagot gyüjteni. Idén a magyarországi nemzetek öltözködésével, szokásaival kapcsolatban kellett gyüjtőmunkát végezni. Ezeket mind az interneten fellelhető anyagok, adatok tették lehetővé. Előszeretettel használják pl. a Wikipediat, bár én mindig hozzáolvastatok, hiszen alapokat adhat, sok hasznos információ van rajta, de sajnos nem mindig valósak. De az a lényeg, hogy van anyag, van mivel dolgozni. Most még!

Ha a fent emlitett rendelet életbe lépne, akkor bizony a Wikipediaval együtt sok hasznos oldal is lehuzhatná a rolót, mi meg itt maradnánk a nagy semmivel. Mert ugye a családok nem tudnak házikönyvtárat berendezni, hogy naprakészek legyenek a házi feladatok megoldásában! Az iskolában van magyar könyvtár is, elég szegényes, bár a legutóbbi Iskolanapon befolyó összeg egy részéből a magyar és a lengyel szekció könyvtárát töltik fel, ami rendkivül jó dolog, de szinte biztos, hogy nem elég. Arról nem is beszélve, hogy főleg felsőben nincs a gyerekeknek ideje a könyvtárba menni, ott órákat eltölteni, hiszen a könyvtár is csak iskolai időben van nyitva.

Annyi dolgot elfelejtettem már, de sok minden eszembe van még szerencsére. Sokat meséltem a gyerekeknek az 56-os eseményekről, történelmünk több nagy fordulópontjairól, hiszen ők ezt nem fogják itt tanulni sajnos. Barnussal a hétvégén Magyarország földrajzát bogarásztuk igen jó eredménnyel, a tanitó néninek is köszönhetően ma már szépen el tudja helyezni Magyarország területeit, neveit, tudja ha megyünk autóval, akkor melyik részen lépünk be az országba, mely megyéken megyünk át, és fujja a környező megyéket is. Sok munka van ebben és sajnos ez is elfelejtődik ha felsősek lesznek, már nem fogják Magyarország földrajzát tanulni. De az internetet bármikor segitségül hivhatom majd később is, ha emlékeznénk, ismételnénk, tanulnánk.

Fontosnak tartom, hogy tisztában legyenek magyarországi vonatkozásu dolgokkal, de ha elveszik ezt a “mankót”, akkor nagyon nehéz lesz.

A másik, hogy ha véletlenül megyünk valahová kirándulni, akkor előre készülök érdekeséggel, történelemmel. Igy volt ez akkor is, amikor Waterloo-ba mentünk az emlékmühöz. Máig emlékeznek a “mesére” ami a kemény történelem. Ki emlékszik már pontosan a dolgokra ennyi idő után? De elég volt csak beirni a keresőbe, hogy Waterloo, már válogathattam is, hogy melyiket akarom olvasni. Jobban szeretek igy mesélve elmondani nekik dolgokat, jobban megmarad az emlékezetükben.

Ezek mind eltünnének! Sajnálnám, nagyon sajnálnám! Bizom benne, hogy bölcsen döntenek majd, én biztos vagyok benne, hogy nem a tiltással kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy a meglévő illetéktelen dolgokat megoldják mindenkinek elfogadható módon. Ezen kellene törni azt a sok okos buksit!

Ma ezt olvastam a témáról!