Ez a mai napra csak feltette a koronát!

Reggel kiderült, hogy a Malév nem szállit többet utasokat. Katinkáék a vasárnap esti járattal jöttek volna haza. Azért kellett izgulni, hogy mi lesz velük. Valahogy ez kitartott egész nap, kora délutánra jött az üzenet, van jegyük a vasárnapi Wizzair gépre, minden rendben lesz velük.

Szegény Esztit hazarángattam, hogy legyen itthon valaki, mig kedvenc tulajunk dolgozik az emeleten. Elindultam volna Barnusért, de a kormányt egyszerüen nem tudtam elforditani. Mintha valaki ellent tartott volna. Pár perc után egy kis nyöszörgés, majd utána már forgott rendesen. Persze Gyuszinak pont most volt megbeszélése, de kénytelen voltam SMS-t küldeni neki, mert nem tudtam, hogy elszabad-e indulnom igy a kocsival. Közben pedig szép lassan elkezdett hullani apró szemekben a hó. Gyuszi mondta, hogy inkább ne menjek, nehogy baj legyen az autóval, aztán mit csinálok, ha lerobbanok.

Na, akkor Dávidot szedjem elő, 3-ig van suliba, várja meg Barnust és jöjjenek haza busszal. Közben pedig elkezdett szakadni óriási pelyhekben a hó! Gyuszi is elindult már, a fiuk is uton, a Debroux-nál beszéltek meg találkát. De természetesen már a pár centi hótól megállt az élet Belgiumba. Igaz, nagyon hideg a föld és most is -4,5 fok van, ami leesik az meg is marad.

Jó lesz már, ha itthon lesz mindenki!

Esztike kiment a kutyikkal játszani, mert Taszika annyira szereti a havat, teljesen beizgult, hogy esik a hó. A nagy játék után sorbanállás az ajtónál:

Sam-nek fogalma sem volt, hogy mi ez, rohangált, mint egy kisgyerek, hogy éljen, meg hurrá! Vigyorogva várta a bebocsájtást ő is a játék után:

Most pihennek, nemsokára itthon vannak a fiuk, akkor biztos megint lesz játék, hempergés! Ők legalább élvezik ezt az egészet!