Címkék

, , ,

Ez a mondat reggel hagyta el Barnus száját, miután kb. 2 kemény perce gyalogoltunk a buszhoz.

Drága kisfiam, soha nem birta a hideget, még pici volt, a meleg szobából nézte, hogy a testvérei kint hemperegnek a hóban. Kérdeztem, Barnuskám, felöltözzünk, kimész játszani? De ő határozottan rázta a fejét, nem, a hó hideg!

Ha lehet, akkor a meleget választja! Ez a hideg már akkor megrémiszti, amikor megtudja a reggeli hőmérsékletet, még ki sem mentünk. Már napok óta nem merem mondani, hogy hány fok van kint, ő kérdez rá. Ma a -12,6 már engem is megijesztett, na most mit csináljak a gyerekkel?

Két vastag pulóver dupla kapucnival a kabát alá, két kesztyü, sál. Bugyolálom, a két kapucnit beledugom a vastag kabát kapucnijába, ugy huzom a fejére. Dupla kesztyü a kezén. Sálat körbetekerem rajta, bár nem szeretem a sálat az arcon,  száj előtt, de most mégis kivételt teszek. Szinte nincs már az arcán sem olyan hely, amit levegő érhet, talán csak a szemüvege körül.

Mégis, panaszkodik szegény, hogy annyira fázik, hogy fáj ott, ami még éppen szabadon van. Reggel Dáviddal meg is beszélték, hogy kinek mi fázik, illetve inkább, hogy mi nem fázik.

Egy kicsit én azért örülök ennek a hidegnek! Ezt a pár napig tartó nagyon hideget nem fogják birni a bacik, virusok, baktériumok. Igy szerintem nagy az esély, hogy nem lesz járvány, a kórokozóknak annyi lesz! És már napok óta nem kellett inhalálnunk, a tiszta, jéghideg levegő megtette a magáét! Lehet északra kellene költöznünk? De akkor meg mi lenne a fázó testrészekkel? Na, akkor mi is legyen?