Címkék

, , , , , , ,

Már rég irtam róla, ő az a cica, akit tavaly Katinka örökbe fogadott, hogy ne kerüljön menhelyre, talán emlékeztek rá. Érdemtelenül keveset irtam róla, bár eleinte mást nem is tudtam volna, mint hogy csapkod, verekedik, fuj és Katinka ágya alatt lakik. Ez ment sok-sok hétig, aztán Katinka türelmének, kedvességének köszönhetően megváltozott a cica, szerencsére. Ma már rá sem lehet ismerni a régi Kaktuszra!

Cuki cica lett, akinek természetesen a mindene Katinka! Ha  elhagyja közös birodalmukat Katinka, akkor most már jön le, keresi, beszél neki, hogy gyere már, menjünk haza, vagyis a szobájukba. Időnként lejön, bóklászik lent, begyüjt pár simit aztán irány vissza, a biztonságot rejtő szobába.

Tanulni nem mindig tud tőle, mert ha ugy gondolja, akkor szépen felugrik az asztalra, óvatosan leereszkedik a tankönyvre és nézi gazdiját, hogy simizze. Ugye ezt mindig nem lehet, igy Katinka leteszi, cica vissza, majd ujra le. A harmadik lepakolás után rácsap puha tappancsával Katinka kezére, hogy ne rakja már le, majd megpukkadva elmegy az ágy alá.

Szerencsére már a család többi részét is megkedvelte, a fent leirt okok miatt Eszti be is csukja az ajtaját, mert nem hagyja tanulni, állandóan le kell pakolni az asztalról.

Katinkán kivül még Gyuszi a nagy kedvence, pedig nagyon félt mind a három fiutól, bár nem egy orditós fajta egyik sem. Mégis, ha meghallott egy férfi hangot, azonnal elrohant. Mára ez is sokat változott, Gyuszit nagyon szereti. Sokat alszik a dolgozószobában Gyuszi mellett, el is “lopott” uj barátja egy cicaágyat a többeiktől a szobájukba, hogy a hófehér ágyon ne álljon pamacsokba a fekete-vörös pihe-puha szőrcsomó.

Ezen a képen nagyszerüen látszik, hogy milyen jól is érzi magát. Szépen meghizott, nagyon édes lett. A legjátékosabb cicánk. Sokat nevetünk rajta amikor Katinka játszik vele, akár egy méterre is képes felugrani egy-egy szalagért, óriási pocijával lavirozva a levegőnben.

Amit még nagyon szeretünk, hogy őt fel lehet venni szinte bármikor. Bocit csak akkor lehet felvenni, ha ő is akarja, bár többnyire akarja. Büdit egyáltalán nem lehet felvenni, olyan hangot hallatt, mintha elevenen nyuznánk meg, pedig nagyon szereti  a simit, csak ne vegyük fel! Bezzeg Kaktusz! Őt bárhol, bármikor nyugodtan lehet nyomkodni, simizni.

Dumálásban pedig felveszi a versenyt Bocival, ő is képes elmesélni az életét pár percben.

Azt gondolom, hogy boldog és jól érzi nálunk magát. Nagyon örülök neki. Igaz, kellett hozzá 6-8 hónap, de lassan feloldódott, megnyugodott, megtanulta, hogy szeretjük és nem akarjuk bántani. Már nem ijed meg mindentől és nincs benne a menekülis vágy, bár a spray szuszogását ha meghallja, akkor jó messzire szalad. Talán egyszer megijesztette vele valaki? Nem tudhatjuk.

Az állatkáinkat elfogadta. Bocival szinte alig vesznek tudomást egymásról, Büdivel viszont szeretik egymást, sokat játszanak, beszélgetnek, két dagi mikor rohangál az emeleten még a ház is beleremeg. Taszika szeretné, és nem is érti, hogy mi a gond, ugye jön a hasonló testbeszéd, Taszi csóválja  a farkát, bujna, hogy szereti. Kaktusz is csapkodja a farkát, csak éppen mérgében, ő is közeledik Taszi felé, puha mancsával csapkodva. De azért már láttuk, hogy szaglászták egymást, sőt Katinkánál egymás mellett is feküdtek, persze az ágyában és nem volt semmi gond.  Sam? Neki Kaktusz a mumus! Bár Sam-nek minden mumus, még a szél is. Ha meglátja a lépcső tetején Kaktuszt, akkor még hat ökörrel sem lehetne felhuzni őt az emeletre. Szinte remegve fél tőle. De mondom, ez Sam-nél nem egyedi eset! Ja, és a madarak! Na azokat ha meghallja, hogy beszélgetnek, rikácsolnak, no akkor jó sebesen és jó messzire szalad.

Ő már a mi cicánk!