Vagy pedig:
– Milyen sokat gondoltam rád, rátok mostanában, hogy vajon mi van veletek!
Ilyen és ehhez hasonló kezdetü leveleket hetente kapunk a postaládánkba, vagy a facebookon, vagy bármilyen uton-módon.
Én nem is tudom, miért gondolják emberek, hogy bárkinek is segiteni tudunk? Miért gondolják emberek, hogy fél Belgium az ismerősünk, és semmi dolgunk nincsen, mint munkát felhajtani az ezernyi ismerős körében? Sokszor ismerősnek, de mégis ismeretlennek, hiszen olyan is megkeresett, akivel bizony 20 éve nem találkoztam, fogalmam sincs, hogy milyen ember lett belőle, meg lehet-e benne bizni, stb. Vagy teljesen idegenek, hogy nekik milyen szörnyü az életük, csak bennünk van bizodalmuk, meg hogy mennyire szimpatikus ország Belgium (azért ezzel óvatosan!).
A legjobban az tetszik, mikor valaki leirja, hogy ő bizony egyetlen nyelvet sem beszél a magyaron kivül, de én keressek neki ilyen és ilyen állást, mert ő tud és akar is dolgozni és csak is itt!
De könyörgöm, miért én? Hát mi vagyok én? Közlöm, nem információs központ, nem állásközvetitő, meg semmi ehhez hasonló!
Mi itt egy átlagos család mindennapjait éljük a magunk örömeivel, bánataival, ami a miénk, senki másé! Az életünk, közlöm szépen, hogy nem fenékig tejfel, mint ahogyan ezt sokan gondolják!!! A mindennapokért itt is ugyan ugy meg kell küzdeni, mint bárhol a világban, mindegy hol élünk! Az itteni fizetésből itt kell megélni! Itt veszem meg a 14 euros csirkehust, a 2 euros kenyeret, meg még sorolhatnám, a 10 euros mosószert, stb. És mivel mi sokan vagyunk, hát az alapvető dolgokból is sok kell! Nem vagyunk kiskirályok, nem dőzsölünk!
Van egy szük baráti társaságunk, akiket nagyon szeretünk és szivesen találkozunk velük, de különben fogalmam sincs, hogy hány magyar van itt, ki hol dolgozik, kinek mi baja, gondja van, vagy éppen minek örül! Ha találkozunk, szépen köszönünk (vagy nem) és megyünk tovább.
Ugyan gondoljátok már el, ki merne idegen emberekért kalapolni, állást keresni? És mennyi idő lenne ez nekem? És miért is? Kiért is? És a családom? Ezt a blogot sem tudom rendszeresen irni, mert sokszor nincs rá időm. Meg a családunkban előforduló gondok miatt esetleg nincs kedvem. Mert ugye nem kolbászból van itt sem a kerités, az csak 1600 km-ről látszik annak!
Na, most jól kimorogtam magam, de még nincs vége!
... szemünkben a világ ... Belgiumból 
Mondjad csak, mi meghallgatunk. 🙂
Teljesen megértem a mérgelődésed. A legszebb az ezekben a levelekben ugye, hogy ha nem a kedvük szerint válaszolsz akkor még nekik áll feljebb és te vagy a rossz. Holott már azzal is szivességet teszel hogy válaszolsz egyáltalán. Mert az se lenne kötelességed. Nem is értem mire fel gondolja ezt bárki!
Megbeszéltük, hogy szentelünk egy oldalt (link lesz fent a menüben) ennek a “Belgiumban szeretnék dolgozni” témának. Összegyűjtjük a korábban írt bejegyzések linkjeit.
Teljesen megertem a mergelodesedet!!! Ne is foglalkozz ezekkel, hanem tenyleg csak a baratokra es a csaladra szenteld az energiaidat! En nagyon orulok, hogy irsz magatokrol, kovetem az esemenyeket, igy remelem egy-ket “bunko” miatt nem hagyod abba a blogot!
Kivanok jo(bb) kedvet 🙂
Christine, tudom, nem vagyok egyedül! Sajna!
Jukka: régebben megfordult a fejembe, hogy kész, vége, befejezem. De ma már nem. Megcsináltuk ezt az uj blogot, irjuk amikor irjuk, és azért is változtattuk a nevén, mert hogy mi igy látjuk a világot. Nem mondom, hogy jól látjuk, de nekünk ez a véleményünk.
Nem vagytok egyedül ezzel. Engem is számosan kérdeznek ilyen ügyben, de mindig visszautasítom. Már a blogomon is kiírtam, hogy ilyen levelekre többet nem válaszolok illetve én is összegyűjtöttem a munkavállalással, szállás, lakásbérléssel kapcsolatos dolgokat külön posztokba.
Engem még az zavar, hogy a mai korban egyesek képtelenek használni a Google-t. A klasszikus kedvencem, a nem tudtok Bécsben olcsó szállást? kérdés. Nem, nem tudok, mert soha nem próbáltam meg turistaként megszállni… De tavaly Prágába utazásunkat a neten szerveztem meg. Az internet korában ez hihetetlen egyszerű, csak jól kell megfogalmazni a kérdést a google-nek. Ez kb. 2-3 kulcsszó. Ehelyett mit csinálnak az emberek? Elpazarolnak egy csomó leütést sanyarú helyzetük ecsetelésére és napokig várnak a válaszunkra. Annyi idő alatt akár találhatott volna valami megfelelő helyet magának és akkor még a dicsőség is az övé lenne.
Na, mindegy. Ne mérgelődj rajta sokat, az emberek már csak ilyen lusták és kényelmesek. Az ilyen nem is érdemli meg, hogy válaszra méltasd.
Nikol voltam Bécsből.
Ámen.
Az hiszem, azért is keresnek, mert a kelet-európai mentalitás csak a kapcsolati hálóban (és a protekcióban) hisz.
Ámen tőlem is.
Azt még hozzátenném: ha megkérdeznéd ugyanazt az embert, hogy egy belga barátodnak segítene.e szállást, munkát találni ottohn vajon mennyire lenne segítőkész? gyanítom semennyire. ne érezd emiatt rosszul magad. jól csinálod!
Nos, saját tapasztalat, amikor én kértem szívességet (külföldről hazaiakat), akkor szinte mindenki arról kezdett értekezni, hogy miért is nem fog segíteni. Megértettem. Ma már nem kérek meg mindenkit, csak azt a két-három embert, akiről tudom, hogy nem fáj nekik segítenie. A többi meg… 🙂 Mindig tanul az ember.