Címkék

, , , , ,

Vagy pedig:

– Milyen sokat gondoltam rád, rátok mostanában, hogy vajon mi van veletek!

Ilyen és ehhez hasonló kezdetü leveleket hetente kapunk a postaládánkba, vagy a facebookon, vagy bármilyen uton-módon.

Én nem is tudom, miért gondolják emberek, hogy bárkinek is segiteni tudunk? Miért gondolják emberek, hogy fél Belgium az ismerősünk, és semmi dolgunk nincsen, mint munkát felhajtani az ezernyi ismerős körében? Sokszor ismerősnek, de mégis ismeretlennek, hiszen olyan is megkeresett, akivel bizony 20 éve nem találkoztam, fogalmam sincs, hogy milyen ember lett belőle, meg lehet-e benne bizni, stb. Vagy teljesen idegenek, hogy nekik milyen szörnyü az életük, csak bennünk van bizodalmuk, meg hogy mennyire szimpatikus ország Belgium (azért ezzel óvatosan!).

A legjobban az tetszik, mikor valaki leirja, hogy ő bizony egyetlen nyelvet sem beszél a magyaron kivül, de én keressek neki ilyen és ilyen állást, mert ő tud és akar is dolgozni és csak is itt!

De könyörgöm, miért én? Hát mi vagyok én? Közlöm, nem információs központ, nem állásközvetitő, meg semmi ehhez hasonló!

Mi itt egy  átlagos család mindennapjait éljük a magunk örömeivel, bánataival, ami a miénk, senki másé! Az életünk, közlöm szépen, hogy nem fenékig tejfel, mint ahogyan ezt sokan gondolják!!! A mindennapokért itt is ugyan ugy meg kell küzdeni, mint bárhol a világban, mindegy hol élünk! Az itteni fizetésből itt kell megélni! Itt veszem meg a 14 euros csirkehust, a 2 euros kenyeret, meg még sorolhatnám, a 10 euros mosószert, stb. És mivel mi sokan vagyunk, hát az alapvető dolgokból is sok kell! Nem vagyunk kiskirályok, nem dőzsölünk!

Van egy szük baráti társaságunk, akiket nagyon szeretünk és szivesen találkozunk velük, de különben fogalmam sincs, hogy hány magyar van itt, ki hol dolgozik, kinek mi baja, gondja van, vagy éppen minek örül!  Ha találkozunk, szépen köszönünk (vagy nem) és megyünk tovább.

Ugyan gondoljátok már el, ki merne idegen emberekért kalapolni, állást keresni? És mennyi idő lenne ez nekem? És miért is? Kiért is? És a  családom? Ezt a blogot sem tudom rendszeresen irni, mert sokszor nincs rá időm. Meg a családunkban előforduló gondok miatt esetleg nincs kedvem.  Mert ugye nem kolbászból van itt sem a kerités, az csak 1600 km-ről látszik annak!

Na, most jól kimorogtam magam, de még nincs vége!