Címkék

, ,

Persze, potyognak a könnyeim egy kicsit, lezártam a régi blogot!

Gyuszi 2005. december 16-án irta az első bejegyzést. Te jó ég! Mennyi minden történt velünk azóta amit le is irtunk, és mennyi minden jut eszünkbe a bejegyzésekről, amit nem is irtunk vagy nem irhattunk meg. Az a rengeteg kép, emlékek jönnek elő!

Elektronikus képeskönyv, erre használjuk mi a blogunkat. Elindultunk egy kisfaluból Magyarországról, most meg itt élünk a négy gyermekünkkel egy idegen országban már lassan 7. éve.

És senki nem tudja, hogy mennyire nehéz távol lenni mindentől és mindenkitől és nem lehet megszokni csak elfogadni. Igen, még mielőtt valaki azt gondolja, hogy sajnáltatni akarnám magam, igen, ezt mi választottuk. Csak ne gondolja senki, hogy ez olyan könnyü. De erről csak azok tudnának mesélni, akik itt vannak velünk és hasonló szemüvegen szemlélik a világot mint mi. Mert vannak ilyenek, akikbe ha kell belekapaszkodhatunk, ha kell együtt nevethetünk, sirhatunk.  Hálás vagyok értük, mert nem vagyunk egyedül!  És remélem ez mindig igy is marad!

Ez a blog meg majd iródik. Megigérem, hogy többet fogok irni, sokaktól kaptam levelet, hogy hiányoznak az irásaim. Majd talán teszek is egy önvallomást, talán jót is tenne? Mert hogy ezért is változott meg a blogunk cime. Mert szeretnénk, ha nem Belgium, hanem mi lennénk itt a lényegek, bár az utóbbi időben inkább erre hajlott már a régi blogunk is. Remélhetőleg több irást fogtok olvasni a családtagoktól, nem feltétlenül Belgiumról, hanem rólunk, hogy mi miként látjuk a dolgokat. Mi foglalkoztat minket, mi a véleményünk? Aztán majd lesznek ütközések is biztos itt is, ami nem baj, de azt most megmondom, hogy a trollok elsőre páros lábbal lesznek kirugva, mint ahogy a másik blogról is tettem.

Na, akkor első igazi bejegyzésre tőlem ennyi! Csapjunk a közepébe!