Mostanában kaptunk két levelet is, hogy a blogra találtak. Meglepődtem, néha úgy érzem, hogy senki nem olvassa ezt a blogot.

Persze, igen tudom, mi is hibásak vagyunk ebben, Gyuszi már nagyon ritkán ír, mert mindig annyi mindennel kell foglalkoznia. Tegnap is csak úgy elkaptam este, célzottan mondtam neki, hogy miket rakjon bele a blogba, amiket összegyűjtöttem, mit változtassunk rajta, mert keresgetni, kutakodni, próbálgatni most egyáltalán nincs ideje.

Ma vizsgázik az aranyos, szorítsatok érte délután. Utolsó szint franciából!

Nekem, amikor a gyerekek itthon vannak, akkor ők az elsők. Sokszor a sok tennivaló elveszi a kedvem az írástól, meg mit írjak? Takarítottam, közben mostam, teregettem, ebédet főztem, tanultunk, vasaltam, valamit csináltunk közösen, vacsit főztem, fürdés, vacsi, alvás (sok-sok nógatás kíséretében, mint tegnap is). Hát, ez nem túl izgalmas ugye? Pedig azért nem ilyen száraz ám az egész, csak ha nagyon lesarkítjuk a dolgokat. Így aztán ezekről nem is fogok írni a továbbiakban sem, de elhatároztam, hogy teszek majd be ételrecepteket is, már csak azért is, mert amikor tavasszal raktam be a képekkel együtt, akkor többeknek is tetszett. Írni fogok a suliról is többet, arról, hogy mi foglalkoztat.

De nagyon örültem azoknak az újaknak is, akik mostanában írtak először.

Például Secima, akitől megtudtam, hogy már több mint egy éve olvas minket, segítségével vissza tudtam rakni a törölt bejegyzést és tanultam is tőle. Kukkantsatok be hozzá is, nagyon aranyos blogjuk van, fényképezkedést tartottunk maciilag, elküldöm neki a képeket, talán Barnus macijaival is találkozhattok egyszer az ő blogjukon.

Aztán itt van Rita blogja. Egy kedves, rokonszenves blogot ír ő, a családja mindennapjairól Spanyolországból.

Tegnap megint kaptam egy kedves bejegyzést Montrealból, Mankától. Még nem volt időm alaposan beleolvasni a blogjába, de szlogenje nagyon tetszik: Mindentől távol, a szívhez közel …

És persze nem szabad megfeledkezni régi kedves barátaimról, Timinek mindig van pár kedves szava (tartozom még egy levéllel, bocsika), gyönyörű képeket készít, be-bekukkant Gabó is, üzen kedvesen (róluk még ma vagy holnap írni fogok, nagyszerű csaj).

Tudom, sokan várjuk (mi blogokat írók) a kommenteket (én is), nekünk ez a visszajelzés, hogy olvassák azt, amiről írunk. De azért köszönöm mindenkinek, aki nap, mint nap bekukkant, hogy írtunk-e valamit. Ezután ígérem, szorgosabb leszek!

Hamarosan tovább küldöm a kreatív blogger díjat is, amit Timitől kaptunk, össze kell szednem a sok-sok kedves ember blogjából ötöt. Hűha!