(Néha olyan érzésem van, hogy a macskák a klaviatúrán éjszakáznak, tiszta macskaszőr. Kényelmes lehet!)

Igazán szép augusztusunk volt. Legfőképp az időjárás miatt. Az utóbbi évek átlagához képest ez igen szépnek, melegnek mondható a maga 18-22 fokával, a ki-kibukkanó napsütésekkel. És ebben az évben nem kellett befűteni ebben a hónapban, ez itt, Belgiumban nagy szó ám! Közben olvasom, hogy Magyarországon 30 fokok vannak. Már annyira megszoktuk ezt az időjárást, nem hiányzik a 30 fok. Nagyszerűen érezzük magunkat rövid ujjúba, rövidnadrágba 20 fokba. A sok eső miatt ezt melegebbnek érezzük, mert nagy a levegő páratartalma. Sokkal nagyobb, mint Magyarországon. Minden nyáron, amikor hosszabb időt töltünk otthon, mindnyájunknak kiszárad az orra, Dávidnak kb. 1,5-2 nap után el kezd vérezni az orra, annyira kiszárad a nyálkahártyája. Aztán mikor visszajövünk, akkor ugyan ennyi nap után visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Jól van ez így!

Esztikém még maradt Magyarországon, ilyenkor tud találkozni a régi osztályából a barátokkal, akikkel év közben csak MSN-en tudja tartani a kapcsolatot. Van nagy öröm, ünneplés, beszélgetés, nagy séták, mesélés mindkét oldalon. Esztinek most már ennyi elég is, ilyenkor megnyugszik, hogy látja őket, még mindig tudnak együtt vihogni, vannak még közös vélemények, megbeszélik, hogy kivel mi lett és talán kiből mi lesz, hiszen idén érettségiznek. (Te jó ég!) De tudja már, hogy nem csak fizikálisan, hanem lélekben is nagyon messze került tőlük. Ma már nem bánja, sokat szenvedett szegény az első másfél évben, de túl van rajta.

Eszti után egy héttel megérkezett Eszter, régi osztálytársak, régi barátnők. Ilyenkor töltenek el több időt, nyaranta hol a mi Esztink megy hozzájuk, hol a másik Eszter jön hozzánk. Még nem volt itt azóta, hogy Hoeilaart -ban lakunk, nagyon tetszett neki a flamand környék. A sok zöld, a takaros házak. Többször elmentek sétálni, szétnéztek a városban, voltunk együtt megnézni a virágszőnyeget (erről majd külön írok, lesznek fényképek is), sültkrumpliztunk éjszaka, nagyokat aludtak, megnéztek kismillió csajos filmet. Gyorsan eltelt az egy hét, már utazott is vissza.

Másfél hét alatt hatszor voltam Charleroi-ban, itt szállnak le a Wizz Air gépek, ez kb. 50 km-re van tőlünk. Először jött Esztikém haza, majd Máté, aztán Eszter, Lili, Máté utazott vissza Magyarországra,, majd Eszter utazott vissza. A végén már becsukott szemmel is eltaláltam volna a repülőtérre.

Közben a fiukkal tanulgattunk, és nagy örömömre kiderült, hogy nem sokat felejtettek. Igazán rendes volt tőlük, hogy szó nélkül mindig leültek, megcsinálták amit kértem, ami soha nem tartott fél óránál tovább így, hogy nem kellett azon nyávogni, hogy minek kell ilyen sokáig tanulni. Persze ez az egész legfőképp Dávidon múlott! Sokat változott, nagyon sokat! Sosem fogom elfelejteni Beát (Dávid tanárnője volt 5. osztályban), akivel nagyon összedolgozva töltöttük az elmúlt tanévet, visszaadva Dávid hitét, hogy higgyen önmagában, a barátaiban, higgye el, hogy okos és szeretetre méltó fiatalember. Idén lett 12 éves, néha úgy érzem több, olyan megfontolt, komoly, néha még nagyon elő tud belőle jönni a kisgyerek, remélem ez még sokáig elő fog fordulni vele, de egyre kezelhetőbb, már nagyon sokat mosolyog, nem fél a felnőttektől. A rémálom két év egyre távolabb van már tőle, lassan megnyugszik, csak nagyon lassan. Képzeljétek, 12 évesen már lassan 170 cm, és 45-ös lába van. Nem is tudom hová nő? Ha puszit akarok adni neki, akkor le kell hajolnia hozzám, 159 cm vagyok.

Közben voltunk vendégségben is többször, remélhetőleg találtunk új barátokat! A gyerekek biztos, hiszen nagyon aranyosak voltak, jókat játszottak. Ritáéknál is egy nagyszerű napot töltöttünk el, sajnos ritkán találkozunk, az ő gyerekeik francia iskolába járnak, más a napi, heti beosztásuk. De a gyerekek jót játszottak, sokat nevettek, mi meg jót diskuráltunk. Vége a nyárnak, lassan visszaszivárog mindenki Belgiumba. Olyan sokan megleptek, hogy rám csörögtek megérkezésük után. Egy kicsit visszakapom ilyenkor az emberekbe vetett hitemet, talán tényleg számítok, ha nem felejtenek el. Nekem ez fontos, mert ugye nem csak adni, de kapni is jó!