Egy kedves baráti társaságba hívtak meg minket még májusban, és még ott megkaptuk a következő meghívót Liege-be. Gabóékkal közben találkoztunk, meghívtuk őket hozzánk a férjecskéjével egy ebédre. Egy kicsit féltem, hogy főszakácsunk előtt leégek a kajámmal, de talán kibírták.:) Viszont úgy néz ki, hogy igaz, jó barátokra lelhetünk. Itt valahogy mindenki fél egy kicsit, mindenki kapott már sebeket, mindenkit bántottak már kicsit. Óvatos az egész csapat, de jó, nagyon jó! Milyen érdekes, hogy kavar az ember, keresi az ismeretségeket, hogy barátokat találjon, aztán mégis valaki jön az ismeretlenségből és kinyújtja feléd a kezét. Nagyszerű dolgok ezek, azt gondolom!

Aztán június végén voltunk Zsuzsáéknál, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Egy tünemény belga férje van, mosolygós, kedves. Volt egy kis grillezés, süti evés, fagyizás, nagy beszélgetések. Még a belga időjárás is kegyes volt hozzánk, hisz délutánra kisütött a nap, felszáradt az eső. Egy könnyed, kellemes napot tölthettünk el új barátainkkal, köszönet érte! Nagyon-nagyon jól esett.

Dávidéknak június közepén volt az évzárójuk az osztályban, de természetesen még jártak iskolába, de ekkorra készültek egy kis műsorral. Utána volt megint egy kis eszem-iszom, találkozhattunk újra mi szülők is. Kellemes kis délután volt.

Június végére meghívta a tanító néni egy játékos délutánra az osztályt. Erre az alkalomra elkészült az osztály ajándéka, minden gyerek írt egy pár sort emlékbe a tanító nénijének, készültek fényképek az albumba és szépen beköttettem egy kicsi könyv formátumba. Az első oldal lett az osztályfénykép, 10 fővel! 🙂 Küldtek a szülők a gyerekekről képeket, sikerült összegyűjteni több mint százat, ezeket feltöltöttük egy digitális képkeretre, ez volt a második ajándék. A gyerekek nagyon szerették Beát, mikor feldobtam, hogy megtanulnának-e esetleg egy verset neki, akkor lelkesen vállalkoztak rá. Körbe állták Beát, és úgy mondták el neki a két verset, majd átadták az ajándékokat. Nagyon aranyosak voltak, azt gondolom, hogy őszintén megszerették Beát, a tanító néni meg is érdemelte, sokat dolgozott velük, értük. Egy másik meglepetéssel is készültünk, egyik osztálytársuk elköszön ezzel az évvel tőlük, apukának lejárt a szerződése, visszamennek Magyarországra. Hogy fognak-e még találkozni a gyerekek? Ki tudja? Mindenesetre neki is készült egy emlékkönyv fényképekkel, kapott egy Európai Iskolás pólót a gyerekek és Bea aláírásával. Látszott, hogy nem számított az ajándékra, örülök, hogy meglephettük őt és szüleit és örömet okoztunk nekik.