Amby, tudom későn születik meg ez a bejegyzés, de csak most lett rá időm, viszont mivel minden hónapban kb. 1200 km-t  vezetek, gondoltam mégis leírom az én véleményemet a brüsszeli közlekedésről, legfőképp az autós közlekedésről.

De kezdjük az elején! Mikor kijöttünk ide kicsit több már, mint 3 éve, akkor el kellett adnunk az autónkat. A bútorvásárlásról külön kellene írni egy bejegyzést, most nem ecsetelném azokat a dolgokat. Viszont a naponta kellett járnom bevásárolni, mert mivel hatan vagyunk, sok az éhes száj, nem tudtam bevásárolni és hazacipelni csak egy napnyi kaját. Nagydolog volt, amikor Gyuszitól megkaptam az első gurulós kiskocsit, nem kellett már cipekednem, megpakoltam és azzal buszoztam haza, csak húzni kellett. Azért bizony volt, hogy úgy sikerült megpakolni, hogy alig tudtam fel- és levenni a buszról. Azért a buszos és az utasok mindig békességgel megvárták, hogy fel- és lekínlódjam a csomagomat, sosem morogtam, no nem is segített soha senki. A busz vágtázott, volt mikor borult mindenki, én is a megrakott kiskocsival, de nem szólt soha senki, hogy ugyan menjen már óvatosabban. Néha nem mertem oda nézni, olyan közel ment el a kocsik között a busz, de többnyire sikeresen lavírozott az autók és tükreik között. Viszont el kezdtem félni. Láttam, hogy közlekednek, a járdáról nézve kicsit durvának tűnt. Állandóan dudáltak, hirtelen és gyorsan mentek, viszont előzékenyek voltak, de ez nem tudott különösebben meghatni, mondtam is, hogy én ebben nem akarok részt venni. Pedig akkor már jó pár év vezetés állt mögöttem, állítólag nem is vezetek rosszul, ekkor viszont én lettem rosszul, ahogy néztem az autókat, buszokat. A busznak mindig elsőbbsége van! A gyorsabb, rámenősebb győz! Ha gyalogost látsz, akkor nagyon óvatosnak kell lenned, bármikor leléphet, és igen furán néz rád, hogy miért csikorognak a kerekeid. Ja, hogy piros a lámpája, neked meg zöld? Az igazán nem számít! Komolyan mondom, féltem.

Aztán úgy alakult, hogy júniusra autónk lett, megvettük a Zafirát. Nagyon örültünk neki, főleg a gyerekek, hogy nem kell iskolabusszal járniuk, tehát vihetem őket nyugodtan autóval. Pár kilométerre laktunk, gondoltam nem lesz baj, ok, menjünk. Hát bizony eleinte rendesen leizzadtam a 2-3 km megtétele után. Úgy éreztem, mindenhonnan jön autó, és mivel itt a KRESZ szabályait vagy nem ismerik, vagy nem számítanak, továbbra is féltem. Hát, nagyon utáltam, hogy így kellett vezetnem, nem az én stílusom volt. Aztán nyáron miután már jobban megismertem az autót, elmentem szétnézni a környéken. Csak mentem, mert tudtam, hogy a GPS úgy is haza fog vinni, bárhol is vagyok. Megtanultam a jobbkezes utcákat, hogy feleslegesen vannak az elsőbbségadás táblák kitéve (csak a flamandoknál láttam először stop táblát, ők viszont betartják jobban a szabályokat is), akkor is a jobb kézszabály van érvényben, aki gyorsabb, ügyesebb, rámenősebb az győz. Elkezdtem már nem félni, egyre magabiztosabb lettem. Néha kapkodtam a fejem, ha egy furcsa kereszteződéshez értem, igen furán, logikátlanul (időnként már nevetségesen), keresztbe, össze-vissza felfestve a kanyarodó sávok, de mentem a többiek után, és megtanultam, mert működik így itt ez az egész. Néha még most is robbanok, amikor egymással szemben balra kanyarodók egymást megkerülve (és persze ez által hátráltatva a haladást, és dugót alkotva) akarnak kanyarodni, nem pedig egymás mellett szépen elkanyarodva. Aztán meg persze a mindenkinek elsőbbsége van elv. Csak mennek, beállnak a kanyarodó sávba, mert zöld, mert elsőbbsége van, igaz, hogy már az előtte lévő három autó is a kereszteződés közepén áll keresztbe, de nem baj. Az is igaz, hogy aztán aki egyenesen menne az csak magassági kormány behúzásával tudna elmenni a két sávban keresztben álló autókon. Ez a két kanyarodó sáv is nagyon jó (erről írt Gyuszi, ilyen van a Debroux csomópontban is). Hiába van felfestve, csak egyet használnak, aztán meg ha beállok melléjük, akkor néznek rám, hogy hová is megyek én, a többi meg jön utánam. De ha az elsőnek nem jut eszébe, akkor ott állnak szépen egyesével, pedig dupla mennyiségű autó haladhatna át ilyenkor. Kevesebb lenne a dugó ez által is. A jelzőlámpák egyáltalán nem segítik a haladást, sőt. Nem cél, hogy minél előbb kivigyék a forgalmat a városból, szinte minden lámpánál meg kell állni, ilyenkor álomittasan vezetnek, nem sietnek, már megszokták, hogy tötyögnek. Ha az első elalszik, akkor legalább három autóval kevesebb tud átmenni, de nem csinálnak belőle nagy ügyet, legfeljebb dudálnak egyet-kettőt. Ó a dudálás az nagyon megy! Viszont nincs morgás, veszekedés, mutogatás, „anyázás”. Ha látják, hogy jössz, be szeretnél állni a forgalomba, és nem vagy nyuszi, akkor simán beengednek. Ha vendégek jönnek, és megyünk velük autóval, néha húzzák rendesen magukat, meg csodálkoznak is. Főleg, mikor 90-el berobbansz az autópályára, rövid a kanyarodó sáv, de nem gond, nem kell lassítani, mert simán átmennek a belső sávba, mehetsz tovább te is. Simán beenged az Audi, Lexus, BMW, itt nem csinálnak ebből gondot, mint Magyarországon. Rendőrt inkább csak reggel és délután lehet látni dugó idején, akkor kint állnak a kereszteződésekbe, és irányítják a lámpa mellett a forgalmat, ilyenkor nem engedik, hogy tele legyen a kereszteződés, tehát nincs dugó, meg nógatják az autósokat (néha rácsapnak egy-egy autó motorházára, hogy gyorsabban menjen a gazdi). Rendőrautóval bármikor és bárhol lehet találkozni a városban, a szabálytalankodókat hol kiemelik, hol nem. Gondolom, ahogy kedvük van. Igazoltatni, talán ha háromszor láttam őket, persze egyszer engem is elkaptak a kis huncutok. Balesetek? A koccanás itt mindennapos dolog. Meg volt? Kiszállnak, és többnyire békességgel (nem vicc) kitöltögetik a papírt, aztán megy mindenki a maga útjára. Persze olyan is előfordul, hogy itt is van vita, veszekedés, de ez a ritkább. A Zafi már most 3 éves, még nincs megnyomva, összetörve, a szervizbe mindig nézik, hogy még mindig ép, vigyorognak is rajta rendesen. Büszke is vagyok rá! Pár borulástól eltekintve én nagy balesetet még nem láttam, szerencsére, de látom a TV-ben, hogy itt is vannak, sajnos.

Összességében? Ha megyünk Magyarországra, akkor kb. 20 km-re a határtól már ránk villognak, dudálnak, látom, hogy mondja nagyon a magáét a vezető, mert 130-al előzni mertem egy Zafirával, mit képzelek én! A szabályok? Nem számít, az az erősebb, aki azt gondolja, hogy ő nagyobb ember, vagy drágább kocsija van. Itt ilyen nincs! Szemtelenek itt is akadnak, de mindig beengedik őket. Eltévedtél, nem jó sávba soroltál be? Kiteszed az irányjelzőt és már talán a második autó be is enged, mögötted viszont nem dudálnak, hogy milyen mazsola vagy. Itt ez a természetes. Így 3 év után, már csak néha morgok, többnyire megmosolygom őket, nem ugranak, nem robbannak, mint a magyar. Én most azt gondolom, hogy itt a belgák jobban csinálják (biztos van, akinek nem tetszik ez, bocsi). Vagy csak megszoktam már őket?