Kedvesem mond egy viccet:

Az állatorvos beteg lett, elment az orvoshoz. Bemegy a rendelőbe, az orvos kérdezi:
– Mi a panasza?
Erre az állatorvos:
– Ja, hát úgy könnyű!

Ez csak azért jutott eszembe, mert Tasso beteg lett sajna. Egyre jobban ment a hasa, szombat délutánra már annyira aggódtam érte, mert nagyon látszott rajta, hogy nincs jól. Csak kullogott utánam, szomorú szemekkel nézett rám és bizony nem is evett. Sőt, mióta elhoztuk igazából még nem is evett rendesen. Megnéztem az újságba, hogy melyik állatorvos rendel, pont a miénk. Telefon, időpontkérés, 10 perc múlva indulás a kedves doki bácsihoz. Mikor kinyitottam a kocsi ajtaját már ugrott is be, és már nem is sírt utazás közben. Tudta, hogy nem lesz baj. Doki bácsi megvizsgálta, mondta mindjárt mi a baj. Van most a kutyik között valami vírus, meg elhoztuk a menhelyről más fajta kaját kapott. Összejöttek a dolgok és bizony lebetegedett az aranyos. Kapott gyógyszereket, megmutatta doki bácsi, hogyan kell lenyomni a torkán. Érdekes művelet lesz otthon! De megcsináljuk, muszáj lesz! Egy kicsit megnyugodva mentünk haza. Doki bácsi megint megcirógatta, mondta, hogy milyen kedves kutyi, nem lesz vele semmi baj. 2-3 napot jósolt a gyógyulásig. Azóta tényleg jobban lett! Szerintem a gyógyszerektől már egyáltalán nem evett, de tegnap délutánra áttörés történt. A tabletta beadása tényleg elég humorosra sikeredett. Nagyon hamar megtanulta, hogy mi fog következni, és nagyon utálta is, de jött és mindig leült a lábam elé, felemelte a fejét. Azért volt olyan is, amikor kb. tízszer próbáltam a torkába cukkolni a tablettát, de valahogy mindig kiköpte. Azért mégis sikerült mindig. Már kezd jobban lenni, eszik. No nem fal, de eszik. Csak száraz kaját kaphat egyelőre, a hasa sem megy már. Bohóckodása is visszatért. Mindenhol ott van.

A gyerekek nagyon szeretik. Ennek nagyon örülök. Mindig azzal van a baj, hogy sétálni szeretnének jönni, de már késő van. Pizsamaosztás volt, utána szó sem lehet róla. Rendesen hetente kétszer kellene kibontani a szőrét, átkefélni, de az aranyos mindig feltupírozott szőrrel mászkál, mert valakinek mindig fésülhetnékje van. Ha leül, akkor mindig hozzá dől valakihez. Ez akkor muris, ha Barnushoz dől, mert ülve kb. egyformák.

Kicsit félek mindig itt hagyni, amikor megyek a gyerekekért délután, de muszáj mennem. Eddig Bocika ücsörgött az ablakba, mint egy szobor, mostanában inkább Tasso amikor elmegyek. Mikor állok ki a kocsival, mindig látom, hogy mozog a függöny, aztán megjelenik a párkányon, onnan néz, hogy tényleg elmegyek-e, és tényleg ott hagyom-e. Mire haza érünk akkorra általában az összes játék szét van szórva, az összes párna a földön. De bajt még nem csinált, csak olyan, mint egy rossz gyerek. Cuki pofa! Egyszer talán kipróbálom, hogy elviszem magammal, és a kocsiban hagyom, mert a suliba nem lehet bevinni kutyát. Csak a kocsit szét ne kapja. Mert addig nincs baj, míg ott vagyok én is, de mi lesz, ha kiszállok? A szomorú szeméről tanulmányokat lehetne írni! Hát itt hagysz? Tényleg itt hagysz? Nagyon aranyos!

Valaki megmondaná, hogy mit kell akkor tenni, ha éjszaka egy-két helyre odapisil? Naomi, tudsz tanácsot adni? Két lehetőség van, vagy éjfélkor megyünk sétálni (ezt nagyon nem szeretném!), vagy görcsöt kötök a k…-ra. Melyiket tanácsoljátok? Mert napközben nincs semmi baj.