Tegnap szóbeli értékelésen voltunk az iskolában.

Az alsó tagozat (primery) értékelése általában novemberben szokott lenni. Ilyen nincs Magyarországon, pedig jó dolognak tartom! Már jó előre be kellett iratkozni a tanító néniknél, nekem sikerült a két fiúról a beszélgetést egymás utánra tenni. Sajnos Dávid angol tanárjának ugyan abba az időpontba volt jó, mint az osztályfőnöknek, így Gyuszinak is el kellett jönnie (szegény). Elindultunk már egy órával előbb, morogtak is a fiuk, hogy minek megyünk olyan hamar, de akkor dugó volt még fél 10-kor is, hogy el is késtünk, igaz csak két percet, viszont a hátunkon folyt a víz rendesen! Azért kell időpontra menni, mert minden gyerekre 15 perc van (ez a szabály!), ha valaki késik, akkor a többiek időpontja is tolódik. De nem volt gond, az osztályfőnöknél még így is várnom kellett, legalább kifújhattam magam. Gyuszi gyorsan végzett, nincs gondja Dáviddal a tanárnak. Új osztályfőnököt kapott az én kisfiam, és teljesen megváltozott, jó irányba! Ez más órákra is kihat természetesen, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb, mint az utóbbi két évben volt. Erről beszélnek tanárai, dicsérik a tanulását, a türelmét (ezen még van mit finomítani, de már most is nagyon jó!), az igyekezetét. Dávid nagyon szépen beszél angolul, és ezt ennek a tanárnak köszönheti. Dávid nagyon szereti őt, tiszteli, fel néz rá. Sokat mesél esténként, hogy miket csinálnak órákon. Egy ír tanárja van, már tavaly is ő tanította. Készíti fel őket a tavaszi útra, viszi őket Írországba egy hétre. Dávid már nagyon várja, nagyon szeret angolul beszélni, minden vágya, hogy egyszer elmehessen Angliába. A szünet miatt napokig nem beszélt angolul, de tegnap rájött, hogy mennyire hiányzik neki a mindennapi angol, ezért megkérte Gyuszit, hogy hazafelé angolul beszéljenek. Irigylésre méltó az a könnyedség, természetesség, ahogy beszél két év után egy másik nyelven.  Dávid osztályfőnökéhez már ketten mentünk be Gyuszival. Nagyon boldoggá tett minket azzal, amit mondott a kisfiunkról. Jól, szépen, egyenletesen tanul, csak így tovább! A fiúkat hátrahagyva rohantam Barnus osztályfőnökéhez. Ott sincs semmi gond, szerencsére. Barnus egy nagy baba. Ha látnátok, megértenétek. Óriási barna szemeivel néz a világba, egy bújós cica még mindig. Egy édes, szeretetre méltó gyermek.  Pedig már olyan nagy, hihetetlen milyen gyorsan megnőnek.

Jó ez a szóbeli értékelés! Igaz csak 15 perc, de ilyenkor nincs ott senki, csak a szülő és a tanár. Már eltelt a tanévből 2 hónap, látszik, hogy miből nem megy a tanulás, van-e szükség segítségre, van-e valami gond a gyerekkel. A féléviig ez még korrigálható. Kár, hogy nincs ilyen többet. Lehetne még legalább egy a második félévben is, de nincs. A nagyoknál általában december elején szokott lenni, most december 5-én lesz. Az teljesen más. Kb. egy hónappal előtte kapnak a gyerekek a tanárokról egy listát. A szülőkkel meg kell beszélni, hogy melyik tanárral lenne tanácsos beszélni, és a gyerek kér a tanártól időpontot. Ez este 7-kor szokott kezdődni és örülhetsz, ha 10-re otthon is vagy. Persze sok függ a gyerek leleményességétől, gyorsaságától az időpontok kérésekor. Eddig Eszti mindig ügyes volt, reméljük idén sem lesz ez másképp!