Hétfőn este volt egy jó kis beszélgetésünk a ház tulajdonosával és feleségével. Mi kértük, hogy jöjjenek át, beszéljünk, mert kezdtek félre csúszni a dolgok, legalább is mi úgy éreztük. A múlt héten összeírtuk, hogy miket kellene megbeszélnünk a házzal kapcsolatban, meghívtuk őket, eljöttek, még a kisfiukat is elhozták. Nagyon aranyos kisfiú, igaz még nem beszél csak flamandul, de a gyerekek megoldották a kommunikációs gondot. Legózni minden nyelven ugyan úgy kell! Mi meg nyugodtan beszélgethettünk.

Már sokat írtunk arról, hogy hol lakunk, hogy mennyire szeretünk itt lakni, mennyire rendesek velünk a flamandok, a szomszédok, befogadtak minket. A tulajdonos házaspárral is nagyon jó a viszonyunk, annak ellenére, hogy mint minden új háznál ennél is elő jönnek szép lassan (vagy gyorsan) a hibák. Általában szólunk, megnézi, szól az illetékesnek és pár héten belül megoldódik a probléma. Kivéve egyet! Az emeleti szoba vizesedése még egy éve elkezdődött, az első itteni telünkön és a ház első telén. Kiderült, hogy ez egy régi ház volt amit teljesen lebontottak, kivéve az első és a hátsó falat. Azt meghagyták, ahhoz építették az egész házat. Nos ezzel a régi fallal van a gond. Valami miatt átengedi a vizet, de úgy rendesen ám! Ha hideg van kint, ha esik az eső, akkor a szobában a tapétán rendesen lehet látni, hogy merre halad a beázás. Sok dolog kiderült itt már az egy év alatt mióta jelentkeztek a gondok, az építő cég hibái sorban, nem akarom most ezzel szaporítani a szót. Az emberrel van a gondom. Képzeljetek el egy 2 méteres nagyhangú, nagyképű embert. És mindig mindenki hibás mindenért, csak ő nem! A múlt héten azt mondta, hogy azért vizes a szoba, mert egész nap szellőztetni kellene. Hát persze, nyáron nincs is ezzel gond, ha kint jó idő van, de mondjuk 10 fok körül van a nappali hőmérséklet, akkor az azért már egy kicsit gáz (ahogy a lányok mondanák). Egy napot kipróbáltunk, az lett az eredmény, hogy kb. 14 fok volt bent, pulóverbe meg zokniba aludtunk. No, ezt így nem! Erre morrantam be, hogy elég! Nagyon, nagyon szeretünk itt lakni, élni, de azért ne nézzenek már minket hülyének (azt írja a Word, hogy ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni, ami igaz is, de mi van, ha tényleg így érzed? Hát marad a szó, bocsika!) Meg ne egy vadidegen ember mondja már meg, hogy én mikor és mennyi ideig szellőztessek! Megbeszéltük, hogy ezeket beszéljük meg a tulajjal. Szerencsénk volt, mert teljesen kiakadtak ezekre a hírekre! Biztosítottuk őket, hogy még mindig nagyon szeretünk itt lakni, de értsék meg, hogy így nem lehet, valamit tenniük kell. Eddig egy ember volt aki „leugatta” ezt az építős embert, az, aki a házat tervezte. De jó is volt látni, hogy fülét, farkát behúzta, amikor közölte vele a tervező, hogy a vízzáró réteget kihagyták a vakolatból, amit itt a sok csapadék miatt eleve bele kellett volna tenni. Ennek hiányába, ha sok az eső, akkor a vakolat átengedi a régi falba a vizet, az meg átszivárog a lakásba. 5 hónap múlva meg is csináltatta, de azt is kétszerre, mert először csak a ház felét kenték le, aztán szépen elmentek, mint aki jól végezte dolgát. Persze, hogy szóltam, hetek múlva jöttek vissza, hogy csak elfogyott az anyag. Ja, persze! És erre csak hetek múlva jöttek rá, miután szóltunk.

Na, mindegy! Most ideiglenesen kaptunk két gépet, ami kiszűri a levegőből a vizet. Dolgoznak rendesen szegények! Éjszakára kikapcsoltuk, mert annyira zúgott, reggelre 90% páratartalmat mutatott a gépen lévő kijelző. Hát, azt gondolom, hogy ez azért már durva (ahogy a lányok mondanák). Azt hiszem 45% körül van az ideális? A héten jön a tervező megint és megbeszélik, hogy mit lehet tenni, de biztosan történik valami.

Én nagyon bizakodó vagyok!