Címkék

Tegnap dél körül érdekes volt az időjárás.

11 körül szoktam pénteken elindulni Barnusért, mert az 1-2. osztályosok és az ovisok csak ebédig vannak a suliban, a többiek egész nap. Jó ez nekem, mert így pénteken egész nap rohangálok Hoeilaart és Brüsszel között. Bár mióta reggel iskolabusszal mennek a gyerekek azért sokkal egyszerűbb lett az életem.

Tehát, rohanok a kocsihoz, mert nagyon esik az eső. Beugrok, beindítom a kocsit, és látom, hogy 2 fok van. Miiii? Akkor néztem ki rendesen, és látom, hogy havas eső esik, vagyis inkább szakad, ahogy csak bír. Szegény Zafin rendesen megdolgozott az ablaktörlő lapát, de muszáj volt mennem a gyerekekért. Csak reménykedni tudtam, hogy mire beérek vége az egész haccaccárénak. Ez itt könnyen megy. A tenger miatt nagyon gyorsan mennek a felhők, tehát ezt jogosan reméltem. Mire a sulinál voltam hétágra sütött a nap, már 2,5 fok volt, viszont akkor derült ki, hogy nagyon viharos szél fúj. Ettől még hidegebbet érez az ember. Szegény Barnusom nagyon fázott, hiába bugyoláltam be sapkába, sálba, kesztyűbe. Alig várta, hogy a kocsihoz érjünk. Otthon aztán átmelegedtünk, kint továbbra is sütött a nap. 3 órára „már” 5 fok volt, mire indultunk vissza az iskolába. Barnus továbbra is majd meg fagyott!

Nem, nem beteg. Egyszerűen nem bírja a hideget. Mikor kicsi volt akkor is inkább bentről nézte, hogy a testvérei kint játszanak a hóba. Próbáltuk kivinni, de mindig sírt, hogy fázik, be akart menni. Bármit próbáltam ráadni, nem segített. Ha már csak az arca volt ki akkor azért sírt, mert az arca fázott. Persze ma már másképp nézi a dolgokat, sajnos meg is nőlt, már „nagyfiú”, tudja, hogy ki kell mennie, de időnként nagyon szenved szegény. Még szerencse, hogy itt nincsenek nagy hidegek télen. Csak szerinte az a baj, hogy még az elején vagyunk az idei télnek. Ezzel viszont nem tudunk mit kezdeni! Testvérei meg várják a havat, hátha esik.

Ez lesz a harmadik telünk Belgiumban!