A padon ülök a parkban, majszolom a szendvicsemet, és olvasok. Egyik oldalamon nyakkendős férfi, szintén olvasgat, már túl van az ebédjén. A másik oldalon idősebb hölgy fejezi be a falatozást, szusszant egyet, aztán cigarettát vesz elő. Igazából észre sem venném, belemerülök a könyvembe, de mielőtt rágyújt, hozzám fordul:

– Elnézést, zavarja a füst? – kérdezi franciául.

Először nem is jut el a tudatomig mit mond, bele vagyok merülve a könyvbe.

– Pardon? – mondom. Megismétli a kérdést, kezében a cigi még nincs meggyújtva.

– Nem dohányzom, igen, zavar a füst. Elnézést.

Látszik, hogy sajnálja, de bólint, felszedelőzködik és sétálni indul amíg elszívja.

– Merci – mondom, hogy lássa, értékelem a hozzáállását. Mielőtt tovább olvasok, elgondolkodom egy pillanatra: úgy is lehet dohányosnak lenni, hogy tiszteletben tartjuk a nemdohányzókat. Jó lenne, ha többen gondolnák így