Reggel öt óra, lebotorkálok a nappalin keresztül a konyhába. Nem, nem vagyok mazochista, néha felkelek korábban, amikor a család még alszik, és kedvem szerint szöszölhetek ezzel-azzal. A konyha ajtóban megtorpanok. A lámpák nincsenek felkapcsolva, csak a panorámaablakokon szűrődik be némi hajnali fény, de a padló gyanúsan csillog. A matt, halvány krémszínű padlólapok nem verik vissza ennyire a fényt. Normális esetben. Még félálomban is megértem, hogy valami történt. Agyam hamar összekapcsolja a jelenséget a szombat esti vízfolyós problémával. Halk “Csak azt ne!” hagyja el az ajkamat, ahogy a villanykapcsoló felé nyúlok. Nem akarok vizet feltakarítani hajnal ötkor!

A konyhában szétáradó fényben megpillantom az úszómedencét, ami az éjszaka odaterült a padlóra. Fél centis, úszni nem fogok benne szerencsére, de el leszek vele egy ideig. Megfordul a fejemben, hogy felköltöm kedvesemet, hogy ketten küzdjünk meg a problémával, arra hivatkozva, hogy egyedül nem megy. Aztán leteszek róla, mert előttem e kép: gyengéden költögetem, miközben halkan búgom a fülébe, “Ébresztő Drágám, elöntötte a konyhát a víz, gyere felmosni.” Képzelem milyen jól megalapozná ez a napját.

Úgy döntök egyedül birkózom meg a harci feladattal. A felmosó a sarokban áll, még elérem a száraz területről. Mi ez az egybeesés? Általában kint van a fészerben. Valaki itt készült valamire. Nekilátok, hogy felnyaljam a vizet a felmosóval. Még szerencse, hogy motoros fókánk van, nem megy rá a derekam. (Ha nem tudod mi a motoros fóka, kérdezd meg valamelyik katonaviselt ismerősödet! Én is szivesen elmagyarázom, dobj meg egy kommentel!)

Remélem valamelyik szomszéd nem néz ki épp az ablakon! Valószínűleg hülyének nézne, hogy hajnalban, pizsamában és köntösben a konyhát mosom fel. Egy helyben állva, egy órán keresztül. Néha nagy óvatos léptekkel, mint egy félős gólya kiviszem a vizet az udvari csatornalefolyóhoz, aztán simogatom a követ tovább. Nézzük a jó oldalát: legalább nem szennyvíz jött fel, csak a fürdővíz talált utat a konyhába a csatorna helyett.

Egy óra múlva egy-egy sziget bukkan ki a konyha-tengerből, és nemsokára teljesen leapad a víz. A rend kedvéért körbemajzolom az egész konyhát, felitatom a maradékot is, aztán mint aki jól végezte dolgát indulok öltözni, nem sokára megy a buszom a munkába.