Igaza van a kedvesemnek. A fiúk teljes figyelmüket a gomboknak, kallantyúknak, tekerőkaroknak és kütyüknek szentelik. Tesztelik, hogy mit csinál, hogyan forog, merre mozdul. Ha ezt nyomom, akkor arra fordul, ha azt tekerem, akkor itt folyik ki. Semmi sem marad kipróbálatlanul. A fiúk már csak ilyenek. Mi tagadás, belőlem is kibújik a kisfiú, és együtt sietünk az egyik érdekességtől a másikig. Elvégre azért hozták létre a Technopolist.

Édesapám kedvenc mondása jut eszembe, amikor zsibvásárszerű jelenséggel találkozik: “Van itt kalamáris, dugóhúzó, réz derelyemetélő!” – azt hiszem valamilyen filmből vagy színdarabból vette. Nos, itt megtudhatod hogyan működik a kalamáris, dugóhúzó és réz derelyemetélő. Na jó, lehet, hogy pont ezek nincsenek, de van száz más dolog.

Van például repülőgép-szimulátor, ami köztudottan izgalmasabb, mint a dugóhúzó, és a magasban, drótkötélen való biciklizés is inkább felkelti az érdeklődést, mint a kalamáris. Nem is beszélve a “vizes szakasz”-ról, ahol többek között szivattyúzni, folyót rekeszteni, óriásbuborékot készíteni, és úgy általában pacsálni lehet. Aztán ott van még az autószimulátor, ami azért érdekes, mert igazi autóból alakították ki, és az egyiket a gyerekek is kipróbálhatják. Megjegyzem, nem jutnak sokkal messzeb az első kanyarnál.

Az a helyzet, hogy észre sem veszi az ember, mennyire repül az idő, amíg sorra kipróbálja a technikai érdekességeket. Időnként akad egy kis problémánk a nyelvvel, és hamar elveszítjük az érdeklődést, amikor a flamand szövegből nem tudjuk kihámozni, hogy ennek az izének mit is kellene produkálnia, de szerencsére majdnem mindenhol van angol leírás is.

A végén betévedünk a kicsiknek felállított részbe, ahol nem igazán találnánk látnivalót, ha rá nem bukkannánk a bankra. Még utoljára előbújik a gyerek belőlem, és én sem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy saját technopolis-pénzt nyomtassak.