Pénteken éjszaka egy dolog biztos volt. Az, hogy én aludtam el előbb, mint a gyerekek. Aztán reggel persze már a csicsergésre ébredtünk, mert természetesen felkeltek 7-kor beszélgetni, játszani. Minden pillanatot kihasználtak! Aranyosak voltak!

Aztán szombat reggel elmentünk a Technopolisba. Ez olyan hely, mint Magyarországon a Csodák palotája. Kb. 10-re értünk oda, és 5 autónál több nem állt a parkolóban. Aztán eszembe jutott, hogy a belgák szombaton 10-11-nél előbb nem kelnek föl, hát birtokba vettük a játékokat, nyomkodni, húzkodni valókat, kedvünkre válogathattunk, nem volt tolongás, lökdösődés. Végre egy hely, ahol bármilyen gombot meg lehetett nyomni. Hihetetlenek a fiuk. Ha látnak egy kapcsolót, egy gombot, akkor nem bírják ki, hogy ne nyomkodják meg. Na, itt végre kiélhették magukat. Mindenre fölmásztak, mindent kipróbáltak. Vezettek autót, versenyeztek a cserebogárral, báránykával, mentek egy kört tolókocsival (nagyon tanulságos volt nekik!), fényképezkedtek, nyomtattak saját képmásukkal pénzt, tankoltak, de a vizes résznél töltötték a legtöbb időt. A víz munkáját figyelhették meg, jókat nevettek. Táncoltattak labdát a szökőkút tetején, vízi pisztollyal vezettek a pályán végig labdát, vizet tereltek saját maguk épített akadályokkal, szappanos vízből érdekes dolgokat hoztak létre. Különböző alakzatokat kellett szappanos vízbe mártani és mikor kivettük nagyon szép más alakzatok jöttek elő. Volt egy karika, amibe bele lehetett állni, és ha felhúztuk egy habhengerbe találtuk magunkat. Ez nem nagyon működött most, viszont mellette a szappanos vízből egy falat lehetett felhúzni. Ez nagyon szép volt, óvatosan megfújva érdekes alakzatokat, színeket láthattunk. Legkésőbb 2-kor el akartunk menni, mert vendégségbe voltunk hivatalosak, aztán 3-ra sikerült mindent megnézni, így rohanhattunk a meghívóinkhoz. Azért még utolsó pillanatban sikerült Dávidnak felülni egy bicajra, ami a levegőbe egy huzalon volt, ott kellett tekerni. Dávid ki volt kötve, teljes biztonságban volt, de azért én nagyon féltettem, úgy éreztem, hogy levegőt sem vettem, míg vissza nem ért a kiinduló ponthoz. Nagyon bátor volt, megdicsértem!

Aztán jól sikerült a vendégség is, egy kedves családnál voltunk, ők tavasszal költöztek Belgiumba, van két nagyon aranyos kisfiuk. Örülök, hogy sikerült nekik megszokni itt (amit valljuk meg őszintén nem olyan könnyű, tessék csak kipróbálni!). Egyre többen vagyunk ezen a környéken is, 5 perc távolságra van 3-4 család, akihez át tud ugorni bármikor az ember és az is jó, hogy a telefont is fel tudjuk venni, mert tényleg el lehet diskurálni már pár emberrel. Nagyon kellemesen telt az esténk, eredményes napunk volt a szombat is.

Vasárnap pihi volt, este mentünk vacsizni a vendégkislányokhoz. Katát nagyon szeretem, nem is tudom megmagyarázni miért. Csak! A lányok is úgy gondolom, hogy jól érzik magukat nálunk, szeretem őket, aranyos kislányok, és persze az apuka is jó fej, csak meg kell találni a hozzá vezető utat, de igyekszünk -:))) ! Persze mindenki morgott, amikor el kellett jönnünk, de Gyuszinak letelt a szabi ideje, hétfőn reggel kőkeményen fel kell kelnie, és menni kell dolgozni. De legalább meg van már a következő találka időpontja!

Augusztus 20-án itt bizony munkanap volt, csak a TV-ből ünnepeltünk egy kicsit.

Ma délelőtt voltunk Dáviddal egy kis masszázson. Annyira görcsösek az izmai, szakember kezébe kellett adnom őt, de nagy szerencsénk volt ezzel is, egy nagyon kedves ismerős személyében -:). Azt hittem, hogy majd jajgat az én teljesen férfiból való fiacskám, de hősként viselkedett. Jót tett neki, kellett, jöhet a következő.

Aztán este beírattuk a fiukat focisuliba a következő tanévre a szomszéd faluba, La Hulpe-be. Francia ajkú község, legalább szokják a francia nyelvet is. Úgy is sokat megértenek már, hadügyesedjenek. Vettünk cipőt, zokni, lábszárvédőt, holnaptól már kezdődik is az edzés Barnusnak. Én kis focistáim!