Ma sűrű napunk volt. Már éjszaka kezdődött, illetve az esti folytatódott, Eszti fogfájása. Szegénykém olyan sokat sírt egész éjszaka, meg nap közben is. Nővérkéjénél talált menedéket, ott tudott csak aludni az aranyos. Estére úgy látom egy kicsit már jobb a helyzet, a doki néni is másfél napot mondott tegnap este.

Reggel a lányok megérkeztek, a fiuk korán keltek, alkalom is adódott Dávidnak, hogy a telefonján kipróbálja az ébresztőt. Korán keltek, pakoltak, öltözködtek, fésülködtek, várták a lányokat (én meg jókat vigyorogtam rajtuk). Egész nap játszottak, nevetgéltek, beszélgettek, mintha egy éve nem találkoztak volna. Olyan jó volt látni őket, végre Dávidnak is volt egy hasonló korú társa, ráadásul igen bírják egymást. Jókat szórakoztak, hemperegtek a fűben, ettek, aztán estére az is kiderült, hogy itt alhatnak, volt nagy öröm. Épp az előbb morogtam velük, mert reggel hétkor kelni akarnak, hogy legyen még egy kis idejük játszani, mert a szülők fél kilencre jönnek a lányokért. Azért remélem sikerül még lebeszélnem erről őket.

Ma nagy dolog történt! Gyuszi azt szerette volna, ha az angolt tanulom tovább, de én a franciához húzódoztam inkább. Aztán az arany középutat választottam, beiratkoztam flamandra. -:) Nagyon úgy néz ki, hogy mi jobban érezzük magunkat itt a flamandok között, de erről Gyuszi már írt többször is. Ha ebből a házból el is fogunk költözni, a flamandoktól akkor sem. Végül is hasznos lehet, ha valaki tud flamandul a családban. Mintha olyan egyszerű lenne megtanulni egy teljesen idegen nyelvet. Még pár hét, és kiderül. Itt fogok tanulni helyben, és ha sikeres vizsgát teszek, akkor visszatérítik a tandíjat. Húúú, kell ez nekem?