Elindultunk Magyarországra. Itt éppen 15-16 fokos napokat hagytunk magunk mögött, tartottunk a nagy melegtől, amiről olvastunk, barátok írtak, hogy ha nem muszáj ne menjünk, de úgy alakult, hogy muszáj volt. Egész úton elviselhető volt a hőmérséklet, fokozatosan emelkedett a hőmérséklet, ahogy közeledtünk Magyarország felé. Bécs után mintha rántottak volna egyet a hőmérőn. Mire a határhoz értünk már 31,5 fokot mutatott a hőmérő. Vártunk az ellenőrzésre és a gyerekek kérték, hogy leengedhessék az ablakokat. Szinte mellbe vágott minket a meleg, pedig már másfél órája lassan emeltem a légkondi hőmérsékletét a kocsiba, hogy ne legyen nagy a hőmérsékletkülönbség. Hát megérkeztünk és nagyon-nagyon meleg volt. A 2,5 év elég volt, hogy elszokjunk ettől a nagy, száraz, poros melegtől. Belgiumban sokat esik az eső, a nyári középhőmérséklet 24 fok körül van, a téli meg +4 körül. Nehéz ilyen hőfok után átállni a 33-35 fokra. Értettem már, hogy sógornőm két hete miért fázott állandóan nálunk, pedig mi úgy éreztük, hogy igen jó idő volt, hiszen 18-20 fok nálunk nagyon jónak számít! Szombaton pihiztünk, szoktuk a meleget. Vasárnap elindultunk Pestre a gyerekekkel. Felmentünk a Gellért-hegyre, megnéztük a Szabadság szobrot, csodálatos volt a kilátás. De rettenetesen meleg volt. Barnuskám állandóan az árnyékot kereste, láttam hirtelen nagyon elfáradt. Dávidnak már reggel vérzett az orra (mindig ez van, ha nyáron jövünk, mert kiszárad a nyálkahártyája és nagyon vérzik, Belgiumba szinte sose). Megsajnáltam szegényeket, hiszen azt szerettem volna, ha kellemes élményként marad meg ez a nap. Beültünk az autóba, és úgy gondoltuk, hogy amit tudunk azt az autóból mutattuk meg nekik. Aranyosak voltak, érdeklődőek, rácsodálkoztak dolgokra. Persze az igazi az volt, hogy elmentünk délután és megnéztük a Shrek-et a moziba. Fáradtan, de boldogan értünk haza este.

Hétfőn barátokat látogattunk, találkoztunk végre pár emberrel. A fiukat nem kínoztuk, a nagyszülőknél maradtak, játszottak az unokatesókkal. Így délután mi is meglephettük magunkat egy mozival. Már idejét sem tudom mikor voltam moziba, persze leszámítva az előző Shrekkes napot.

Kedden megenyhült az idő, azt mondták, ez nekünk ajándék, hogy ne készüljünk ki. Elindultunk Aggtelekre. Kicsit hosszabb volt az út, mint gondoltuk, de oda értünk. Nagyon szépen fel lett újítva a barlang környéke, csatlakoztunk egy induló csoporthoz. 2 km, 2 óra alatt. Barnus velem jött, Dávid Gyuszival rótta a kilométereket. Persze egy idő után Barnus már nem élvezte, hisz neki azért ez már sok volt, hiszen még csak 7 éves, azért mindig sikerült egy-egy dologra ráterelnem a figyelmét, próbáltunk egy-egy cseppkőből kinézni ezt-azt. Jókat nevettünk. Hideg volt, de tiszta a levegő, mindenki ásítozott, mint a babák, amikor sétálni viszik őket. Gondoltam, hogy a kocsiban nagy alvás lesz! Lassan véget ért a túra, az utolsó nagy terem után már a kijárat következett. Itt vette fel Gyuszi azt a videót, amit pár napja tett föl ide. Persze a hazafelé úton aludt az egész kocsi. Az eső esett, tiszta Belgium.

A többi napot a családdal töltöttük, aztán péntek reggel visszaindultunk, már hiányzott az itteni életünk, ezért indultunk előbb vissza. Végre el tudtunk hozni sok-sok könyvet a gyerekeknek. Dávid nagyon szeret olvasni, rengeteg neki való könyvünk volt, most már szépen itt sorakoznak a polcon. Lehet válogatni!

És el is értünk a mindennapokhoz! Újra esik az eső, fuj a szél, 16 fok körül van, de nem baj, itthon vagyunk, lassan teljes lesz a család is, már csak Katinka hiányzik! Majd hétfőn!