Szombat

Ma ebéd után elmentünk egy menhelyre Hoeilaarttól pár kilométerre egy kiscicáért (meg titokban egy kiskutyáért, de pssszt, ezt ne mondjátok még el senkinek!). Itt voltunk: http://www.animauxenperil.be/Cadres/jdc_principal.htm
Ha van kedvetek, akkor kattintsatok rá az oldalra, én láttam sok kutyát, cicát, jól ki is sírtam magam a sok ártatlan szempár láttán. A cicáknak fejedelmi dolguk volt, képzeljetek el egy óriási helységet, a falainál a plafonig szekrénykékkel, azokban puha cicakosarak, játékok. Páran szunyókáltak csak bennük, a többiek lustálkodtak, mászkáltak a földön, játszottak. A helység gyönyörű szép tiszta, a cicák nagyon szépek, fényes a szűrük, látszott rajtuk, hogy jól vannak. A kutyák egy része fedett kennelben volt, itt gumiszőnyeget kaptak alvóhelyként, de a fiatal és az öreg kutyáknak volt még betéve takaró is. Más kutyák nyitott kifutót kaptak, itt viszont mind kaptak saját tágas kutyaházat. Nem volt büdös, tiszták voltak. Közepesen voltak tele a menhely. Jöttek nagyon sokan. Volt, aki cicát, kutyát vitt. Hihetetlen mennyien jöttek ide, hogy megmentsenek egy kicsi életet. A felnőtt állatokért fizetni kell, ivartalanítva, chippel ellátva adták őket. Igazából ezek olyan összegek, melyet visszaforgatnak a menhelybe. A kiscicák ingyen elvihetők. Voltak többen is, őket a bejáratnál kisebb fakkokban elhelyezték el. Az egyiknek be sem állt a szája, nyújtogatta kicsi mancsocskáját ki a lukon, mintha mondta volna, hogy vegyél innen ki. Bizonyára nagyon rosszul érezte magát. 2 óra múlva mire minden állatot megnéztünk, jól ki sírtam magam, még mindig ott zokogott ez a kicsi ártatlanság. Kisebb cicát akartam, először meg sem akartam őt nézni közelebbről, de aztán addig rimánkodott, hogy elkértem. Na, annyi is volt nekem! Vörös-fehér kisfiú, minden adott volt, hogy nálunk kössön ki, hát persze, hogy el is hoztuk. Boldogan rohantunk vele haza.

Délutánra vendégeket vártunk, fel kellett őket hívnunk, hogy egy picit később jöjjenek, mert elmacskáztuk az időt (bocsi, csak én -:). Egy kedves házaspár jött át hozzánk, én nagyon szeretem őket, a két kicsi lányuk meg drága, édes, kicsi nyuszifülek. Dávidkám volt az óvó bácsi, annyira aranyos volt, ahogy játszott a kicsikkel, hemperegtek az udvaron, Mesebabának kb. a duplája. Mi meg jót bográcsoztunk, csirkepörköltet főztünk, persze nokedlit szaggattam hozzá, aztán akkorát vacsiztunk. Felbontottuk a Corából szerzett céklát, ami teljesen olyan volt, mintha Magyarországon vettem volna. Vacsi után amerikai krémest falatoztunk, a gyerkők mesét néztek, tudtunk beszélgetni. El sem hiszitek milyen jól esett ez a laza este nekünk, köszönet a társaságért! 11-kor estünk az ágyba.