Sziasztok, újra itthon vagyunk!

Vagyis voltunk otthon! Hol is vagyunk most OTTHON? A Magyarországon eltöltött egy hét alapján azt gondolom, hogy már Belgiumban. Szép lassan, de biztosan ide köt minden minket. Itt van az otthonunk, olyan amilyennek mi szerettük volna, a mi bútoraink vannak benne, a mi növényeink, a mi cicáink, halaink, a mi mindennapi életünk. Innen megyünk, és ide jövünk nap, mint nap. Már tényleg ez az otthonunk. Nem vesszük már figyelembe, ha mellettünk karattyol valaki az üzletben, de ha magyar szót hallunk, akkor annál inkább, mert már az a szokatlan. (De érdekes, mert egyre sűrűbben történik ez meg! Jót is nevettünk múltkor az egyik apukával, amikor összeszaladtunk szó szerint a Carrefour egyik bevásárló sorának a végén. Micsoda véletlenek vannak!) Mikor Magyarországon vagyunk akkor bizony eleinte bántja fülünket a sok magyar szó. Igazából nem is tudom ezt elmondani miért, de így van. Meg aztán itt is egyre többet megértünk. Meg-megüti az ember fülét egy-egy ismerős szó. Aztán örülünk, hogy jé, értem a másik miről diskurál. Tehát akkor itt vagyunk itthon? Mikor utazunk Magyarországra, akkor mindig izgulunk, hogy mi lesz, hogy lesz. Aztán már alig várjuk, hogy visszaérkezzünk. Várt már nagyon Bocicica meg Fricicica. Boci szája be sem állt, elmondta, hogy milyen szörnyűségek történtek egy hét alatt vele. Fricikém, bátor óriásbébi először óvatosan dugta ki az orrát az ágy mögül, de sikerült elkapnom a szőrgombócot és a simogatásból, becézgetésből egyből rájött, hogy minden ok, csak mi vagyunk. Őt most hagytuk itt először, aggódtam, hogy nem ismer minket, meg ha visszaérkeztünk, persze Gyuszi egyáltalán nem aggódott ez miatt. Szerencsére meggyógyult, egy kicsit már hízott is. Egy kedves ismerősünk vigyázott rájuk, igazán nem moroghattak! Tehát lassan visszatértünk a mindennapokhoz, a fiuk nagy örömére elkezdtünk tanulni. Nálunk augusztusban már mindig tanulnak a gyerekek. Azért nem kell őket sajnálni! Naponta egy-egy órácskát, kinek mire van szüksége, kötelezők elolvasása, stb. Eddig (3 napja!) még nem volt morgás, igazán rendesek! 🙂

Magyarországi élménybeszámolónk majd holnaptól!