Kint leszállt az éj, csak a hangulatlámpák világítanak a nappaliban. A család elcsendesedett, a gyerekek lefekvéshez készülnek. Inni akarok egy pohár tejet mielőtt jóéjtpuszit adok a fiúknak. A konyhaajtóhoz közeledve neszt hallok s sötétből. Biztosan a macskák – gondolom. Aztán észreveszem, hogy mind a három ott heverészik a szőnyegen. Akkor ki van a konyhában? Lassan közelítek, a sötétet kémlelem, amikor a rém előugrik a konyhaajtó mögül. Szeme rémisztően kidülled, vicsorít és morog rám.

-Eridj már! – mondom, és felkapcsolom a villanyt. Mókázva a fenekére csapok. – Indulás fürödni! – Fiam vihogva húzza el a csíkot, és a gülüszemeket betömi a szájába. Valyon ki volt az a pihent agyú, aki ilyen formájú gumicukrot talált ki? Csókoltatom azt is, aki legyártja!