Címkék

,

Vannak dolgok, amelyek mindenhol ugyanolyanok, akár Belgiumban, Magyarországon vagy Amerikában vagyunk. Ilyen például az a fõnök és beosztott közötti kommunikációs probléma, amibe belefutottam a minap. Új fõnököm megbízott, hogy szervezzek tréninget bizonyos témában, azt is mondta, hogy ki fogja tartani. Én megcsináltam az adminisztrációt, és szóltam az emberkének, hogy mikor lesz a tréning, hátha készülni akar. Két hét múlva beszélünk, és õ mondja, hogy semmit nem tud a tréninggel kapcsolatban: mirõl kellene szólnia, mit kellene prezentálni, stb. Finoman kérdezem: nem vagy beszélõ viszonyban közös fõnökünkkel? Panaszkodik, hogy a fõnök sose mond el semmit, nem ad világos instrukciókat, különben is mi ez a tréning? Javasoltam neki, hogy kérdezzen rá a dolgokra, mielõtt felsülne az oktatáson.

Számomra hihetetlen! Kapok egy munkát. Hiányoznak hozzá információk. Megyek, és megkérdezem a fõnököt: mit szeretne, hogyan és mikorra? Aztán mondom, ha valami kell még nekem ahhoz, hogy rendben legyen a dolog. Ez evidens, nem? Vagy csak én bonyolítom túl a dolgot?