Végre rendben a telefonvonal és az ADSL. Meg tudtam nézni a nyolcvan darab emilemet, amit az elmúlt egy hétben kaptam. Lassan alakulunk rendrakásilag is.

Boci, a macskánk (a család lány tagjai szerint cicánk) napokig kóválygott a házban, és keservesen nyávogott. Most végre megtalálta a helyét a radiátoron. Lustán elnyújtózik és élvezi a meleget. Egyszer valaki mesélte, hogy õk hogyan látják a lakóhelyüket. Szerintük a ház az õ birodalmuk, és nagy kegyesen megengedik az embereknek, hogy ott lakjanak. Cserében el kell látni õket ennivalóval, és simogatással kell kedveskedni nekik. Szóval az elmúlt héten az történt, hogy durván és minden figyelmeztetés nélkül elvettük a Boci lakását, és erõszakkal átköltöztettük egy idegen helyre, ahol napokba telt, hogy kiismerje magát és megnyugvást találjon. Egyetlen szerencsénk, hogy továbbra is adtunk neki kaját, és simogattuk, így megbocsátotta az orvtettet. Szerencsére van még Whiskas a spájzban. Egy valamit nem értek ezzel kapcsolatban: honnan tudják a reklámkészítõk, hogy a macskák Whiskast vennének?