Birtokba vettük az új házikót. Az elmúlt hét úgy elszaladt mint a sicc. Pakolás, cuccolás, vásárlás, rohangálás, költözés, pakolás, bútorösszeszerelés. Most kezdem kiheverni a napokig tartó folyamatos izomlázat. Na igen, nem szokta a kutya a szántást. A páromat sem kellett álomba ringatni esténként. A lényeg, hogy beköltöztünk a házba. Van kert, a tulaj gyepszõnyeget rakott le, aminek örültünk, mert nem kell hat hetet várni a fûre. A ház teljesen fel van újítva, belülrõl vadi új. Kívül be kell még fejezni a pucolást, aztán az is OK lesz. Nagyobb, mint az apartman amiben laktunk, a lányoknak külön szobája van. Rengeteg bútort kellett vennünk, mert eddig bútorozottban laktunk. Ezért beletelik még pár napba, hogy minden a helyére kerüljön. A konyha is vadi új, csak mikro kellett bele, az meg volt nekünk. Különösen tetszik az érintésre mûködõ tûzhely és a dizájnos páraelszívó.

Egy probléma még maradt: a Belgacom hozza a formáját, még nem sikerült bekötnie a telefonvonalat. Így internet sincs. Háromszor ígérték meg, hogy 31-én bekötik, de vonal azóta se. Ha nem járok a nyakukra, azóta is ülnek a fenekükön, és várják, hogy a probléma megoldódjon magától. Ez a nyugati színvonal? A legújabb ígéret, hogy szerdán kijönnek és megcsinálják.

Mivel szabin voltam, úgy összeszaladt a munkám, hogy inkább megyek is dolgomra, mert nem akarok estig itt ülni.