Tegnap este újabb gasztronómiai élményben volt részünk. Délután felhívott Elizabeth, hogy kiruccanhatnékja van, de egyedül nincs kedve, vele tartanánk-e? Végül is miért ne? Így, az ismerd meg lakóhelyedet, Brüsszelt mozgalom keretében elmentünk a Mont Liban vendéglőbe, ami mily meglepő, egy libanoni emberke tulajdona. Természetesen ennek megfelelően libanoni ételeket szolgálnak fel. Az időpont megbeszélésekor a biztonság kedvéért rákérdeztem Elizabethnél: Ugye nem akarsz mindenféle fura kaját megetetni velünk, szöcskét meg ilyeneket? Biztosított, hogy európai emberbe valót fogunk kapni.

Így is volt. Tulajdonképpen nagyon egyszerű ételeket ettünk, főleg zöldségféléket, de az összeállítás és a fűszerezés csodát művelt velük. Rendeltünk például egy ételt – libanoniul is oda volt írva, de ne várja senki, hogy elsőre megjegyezzem -, ami apró kockákra vágott paradicsomból, petrezselyem zöldjéből, mentalevélből és egy kis citrom(lé?)ből volt összeállítva. Kértünk hozzá padlizsánkrémet – sokkal finomabb, mint első olvasásra hangzik! -, és fokhagymakrémet. Mindezeket becsomagoltuk az élesztő nélkül sült, papírvékonyságú lepénybe, és jóízűen falatoztunk. Valami fennséges volt! Mellette ettünk batyuban sült spenótot (vagy sóskát), és túróval töltött tésztarudacskát. Aztán hoztak lepényben sült sajtot és kétféle csirkét. Az egyik saslik volt, a másik roston sült csirkemell, mindkettő zöld körettel. A fokhagyma- és padlizsánkrémmel kiegészítve igazán pompás fogás volt. Mindez mellé vörösbort kortyolgattunk.

Körülbelül két óra hosszat eszegettünk, és persze beszélgettünk.

Egy kis ajánló a Resto weblapján (angol és francia).