Ha összeszámolnám hányszor költöztünk, nem lenne elég a két kezem (lassan az összes kezem és lábam sem). Emlékszem a cipekedésekre, a szekrény tologatás-húzogatás örömeire, a rengeteg apró cuccra amit ilyenkor cűgöl magával az ember. Amíg nyugiban vagy, nem is gondolnád mi minden felesleges dolgot felhalmoztál magad körül.
Magyarországon ritkán hív valaki költöztető céget, legalábbis ha a pénztárcája nem tartozik a vastagabbak közé. Néhány rokon és ismerős mindig akad, aki bepalizható és kész segítőkészen megszakadni a dupla franciaágy súlya alatt.
Belgiumban kicsit más a módi. Megrendelik a költöztető céget, aki kiáll a teherautóval, néhány markos emberrel és egy speckó szerkezettel, ami egy ferde teherlift. Nincs cűgölés a lépcsőkön, elakadás a szekrénnyel a fordulóban, és sarkok leverése az asztallal. A lift tálcáját megpakolják, az felszállítja a cuccot az emeleti ablakig, ott a kollégák beemelik, és beteszik a helyére a szobába. A tulaj pedig karba tett kézzel irányít. Persze az aprósággal meggyűlik majd a dolga, mire helyre rakja, de megvan a sajátos hangulata, amikor birtokba vesszük új otthonunkat.
... szemünkben a világ ... Belgiumból 