Ma nagyon döcögősen indult a reggel. Fejfájással ébredtem, a busz összerázta a gyomromat, aztán az irodáig majdnem lefagyott a fülem. Szóval örültem, hogy beértem, és letehettem kicsit a fenekemet. Aztán történt valami jó dolog, amitől szebb lett a nap. A kedvesem fölhívott, csak hogy elmondja, szeret. Nagyon jól esett. Honnan tudta, hogy ilyesmire van szükségem? Néha szinte már egy rugóra jár az agyunk.

Délután egy kis bevásárlást ejtettünk meg, többek között nagyobb kalitkát vettünk a pintyeknek. Ugyanis december végén fiókák születtek, a múlt héten ki is repültek a fészekből. Tegnap arra figyeltem fel, hogy rettentően csipognak, mintha veszekednének. Oda is szóltam, hogy psssszzzttt, nekem ne ordibáljanak éjszaka tizenegykor. Rögtön abba is hagyták, jólnevelt madarak. A lényeg, hogy nem nagyon férnek a kis kalitkában. Holnap viszont költözés, sokkal nagyobb lakás, két fészek, puha fonaldarabkák, amivel be lehet őket rendezni, nagyobb fürdőszoba (pancsoló), extra itató és etető. Repesni fognak az örömtől, legalább most már helyük is lesz rá.

Az állatkereskedésben láttam egy ketrecbe zárt szőrgombolyagot. Amikor inni kezdett kiderült, hogy egy hosszú szőrű nyúl.