Reggel, borotválkozás közben a pillantásom a piperékre esett. Mindegyiken külföldi felirat van, jórészt francia, aztán flamand, néha német. Amikor a szüleim itt voltak, valamit furcsálltam a fogkrémen a tükör előtt. Aztán rájöttem: magyar felirat volt rajta. Azért ez félelmetes, már a magyar szöveget találom kirívónak.

Szóval reggel nézem a Nivea Visage tubusát, azt mondja hogy: HydroBalance System. Amíg az államat maszíroztam a villanyborotvával, elgondolkodtam milyen rendszer lehet egy krémben. Mert ugye mérnöki fejjel, ha system, akkor az valami összetett dolog. Felrémlettek előttem a krémmolekulák összekapcsolódó láncai. Azért durva lenne rendszernek nevezni egy egyszerű vegyületet. És miért hydro? Valami köze kell legyen a vízhez. Törtem a fejem, közben a szőr lekopott az arcomról. Végül rájöttem: nanorobotok összetett rendszeréről van szó. Parányi gépek rajzanak ki, amikor bekened magadat, és azonnal akcióba lendülnek. Felkutatják azokat a sejteket, amelyek kezdenek kiszáradni, és vízutánpótló hydrocsomagokkal bombázzák. Egy nanorobot több száz sejtet is képes hydrolizálni. A bőr sima, feszes és ránctalan lesz tőle. Amikor feladatukat elvégezték, és lemerültek, utolsó energiatöltetükkel a bőr felszínére jutnak ki, ahonnan az esti sminkeltávolító eltünteti őket. Milyen fantasztikus korban élünk, egy krém is ilyen csodákra képes!

Ha már nanorobotok, mindenkinek ajánlom László Zoltán: A valóságcsináló c. novelláját a Galaktika Magazinban.