Nem száradtak ki. Mármint a növények az irodában. Van néhány sárga levél, de nem vészes. Lehet, hogy többen azt gondolják, hogy ez olyan lányos dolog, szobanövények az irodában, de sivár dolog egész nap krémszínű falat és íróasztalt, szürke számítógépet és sötétszürke szőnyeget bámulni. Legalább kis életszínt látok.
Nyomtattam egy képet a gyerekekről, most mind a négyen ott vigyorognak az íróasztalomon. Tök aranyosak!
Reggel jópár kollégám sok-sok jót kívánt. Nem szimplán BUÉK és kész, hanem sok örömet, boldogságot, teljesüljenek a kívánságaim, meg minden. Szimpik voltak.
Az egy hét otthonlét után fura volt ismét belecsöppenni a bábeli munkakörnyezetbe, ahol X számú nyelven dumálnak az ember körül.

---

Nemrég egy multikulturális élményben volt részem. A belga metrón, ahol legtöbbször franciául vagy flamandul beszélnek – és persze a Schuman környékén angolul -, egy termetes néger asszonyság, divatos kabátban, sállal, lakk topánkában és retiküllel, mobiltelefonált valamilyen afrikai törzsi nyelven, ami leginkább hottentottának tűnt, mindenesetre magyar fülemnek kínaiul hangzott.
Éljen a sokszínű Európa!