A szabadság elején az ember úgy gondolja, hogy végre egy hétig (vagy X napig) nem kell menni dolgozni, pihenhetek, azt csinálhatok amihez kedvem van. Aztán az utolsó nap veszi észre, hogy úgy elszállt ez a pár nap, mint a sóhaj. Holnap ismét munka. (Valyon kiszáradtak a növényeim az íróasztalon?)

Még mindig furcsa ez az időeltolódás. Fél kilenc van, és most kezd világosodni odakint. Hát ezért járnak kilenc-tíz órára dolgozni a belgák. Nyáron este majdnem tizenegy óra mire bestötétedik, ami egyébként tök jó, annyi hátránya van, hogy a fiúkat alig lehet elzavarni lefeküdni, mert hogy még világos van. Annak azért örülök, hogy hosszabbodnak a nappalok, ha van valami amit utálok a télben, akkor az a sötét.

Tegnap kivittük szüleimet a repülőhoz Charleroi-ba (itt voltak pár napig). Az autópályán a szokásos díszkivilágításban mentünk, édesanyám meg is jegyezte, hogy még a repülőről is látszik. Azért ez nagy flanc, nem? Kivilágítani az egész autópályát.