Címkék

, ,

20052005A kedvesem kimosott egy csokibonbont. Cote d’Or. A kabátja zsebében volt, a Télapótól kapta, amikor a Carrefourban voltunk vásárolni. Nem olvadt szét, gondolom azért, mert külön be volt csomagolva. Most kicsit ütött-kopottnak látszik, kíváncsi vagyok vajon mosószer íze van-e.
Mivel a náthám nem akar múlni, vettem a gyógyszertárban Neocitránt – illetve itt Niocitrannak hívják. Amikor kértem, a gyógyszerész először csak nézett rám értetlenül, aztán világosság gyúlt a szemében: “nioszitrao?” kérdezte. Hát így is lehet mondani, ha az ember francia belga, és nem tud rendesen beszélni – gondoltam. Hangosan csak azt mondtam: “ui müsziő, nioszitrao”. (Hát ezt írásban nem lehet visszaadni, ezt az ao hangot. Olyan, mintha öblösen azt mondanád an, de az n betűt lenyeled közben. Gyakorolni kell, és ki lehet mondani, ha kitartó az ember.)