Vissza kicsit a mindennapokba! 

Pár hete irtam, hogy esett a hó, amely ritka itt mint a fehér holló. És csodák csodájára most éppen akkor esett, amikor a fiuk is itthon voltak, igy nem nekem kellett küzdeni a lassan olvadó hó ellapátolásával. Tőlünk 300 méterre egy igen nagy iskola van. Régen, míg nem voltunk szigetvároska, addig sokan itt álltak meg reggel, délután és hozták-vitték a gyerekeket. Itt is érvényes, hogy mindenkinek a portája előtt le kell takarítani a havat, mindig tartottam attól, hogy nehogy miattunk essen el valaki. 

Tudtuk, hogy esni fog, már jó előre mondtam a fiuknak, ti lapátoltok majd havat, ha tényleg lesz mit. Lett. Gyuszi meg örömmel ment ki megmozgatni magát. Hamarosan jött is befelé nagy büszkén, hogy végzett is. 
-Ilyen hamar készen is lettél?
-Persze, nem volt ez sok.
-Az öregeknél is eltakarítottad a járdát?
-Azt nem, miért eltakarítsam?
-Én mindig letolom onnan is, egyik idősebb mint a másik, ha nem csináltam meg eddig akkor bizony ott maradt.
-Na jó, akkor megyek és letolom onnan is a havat.
Másnap pont a közlekedőben voltam, amikor hallottam, hogy valami koppant a postaládában. 

Mosolyogva mutattam Gyuszinak, hogy mit kapott hálájuk jeléül. 😊

Pár nap mulva volt a palacsintanap február 2-án. Én már jó előre eldöntöttem, hogy idén megint sütök majd a családnak palacsintát. Korán reggel a városkánk facebook-os oldalán olvastam egy hölgy felhívását, hogy aki teheti süssön idősebb szomszédoknak palacsintát mert itt ez ugye egy hagyomány, de az idősek nem kezdenek hozzá maguknak sütni pár darabot. Na itt döntöttem el, hogy akkor én bizony sütök palacsintát az öregeknek is. Gyuszit megkértem, hogy estére menjen majd szomszédolni a palacsintákkal, örült ő is az ötletnek. 

Este jöttek a gyerekek, mikor mindenki jóllakott akkor sütöttem két nagy melegentartóba palacsintákat és útjára engedtem az én drágámat. A gyerekeknek mondtam ne várják vissza hamar, majd behívják, leültetik, kifaggatják. 😉😊🤭 Nagy sokára mosolyogva jött is haza.
-Nagyon örült mindenki az ajándéknak. Már ismernek minket, nem kérdezték meg, hogy mit kell fizetni, tudták, hogy örömmel készítetted nekik. Luc és Christiane leültetett, kifaggatott mindenről, családról, kutyákról, hogy miért nem megyünk olyan gyakran sétálni mint régen? Elmondtam, hogy a goldik sajnos már idősebbek, fáj a lábuk, nem mehetünk velük annyit mint régen. A cicák felől is érdeklődtek, mutatni kellett róluk képet, ők is megmutatták a saját cicáikat. No ezek után engedtek csak el. A mellettünk lakó néni is nagy ovációval fogadta az ajándék palacsintákat. 😊😋Valóban nem sütöttek maguknak, de mindenki tudta, számon tartotta, hogy ma van a palacsintanap. 

Ha valaki keresne glutén- és laktózmentes palacsintareceptet a főzős blogomban sok más mellett ezt is megtalálhatja.

El is döntöttem, ha lesznek ilyen nevezetességek akkor mindig kapnak majd valami kis ajándékot.

Másik oldalunkon lakik Anja két nagyobbacska fiával. Mindig úton vannak, halljuk az autó csapódásból. Sokat segítettek nekünk amikor ideköltöztünk, bármi gondunk van Anja segít, mondja ha tudja a megoldást. 

Barnus a második félévben máshova kell járjon iskolába. Mondta, hogy nem szeretné ha vinném-hoznám, tavaly is volt busz nem messze a sulitól, majd jön ő azzal. Meg is vettük a bérletet ügyesen. Előre figyelmeztettem, hogy nagy a felzúdulás, mert a DeLijn (flamand tömegközlekedési társaság) több száz járatot szüntetett meg Flandriában egyik napról a másikra, és sokan nem tudtak eljutni iskolába, munkába. Nem talált ő sem járatot az iskolájába, de majd megnézi a buszmegállóban. Én amikor mentünk már akkor láttam, hogy nincs kiírva egyetlen járat sem a táblára. 😔 No majd ő délután azért megnézi a suli után. 

Órák után nemsokkal látom ám, hogy Anja bekanyarodik a kocsifelhajtójukra és Barnusom száll ki az autójából. Vitte a fiát az iskolába délutánra, Barnust meglátta a buszmegállóban és hazahozta. Felajánlotta, hogy ezután minden kedden hazatudja majd hozni. ❣ Nagyon hálás vagyok ezért, mert kedden nálam van Astrid baba és bár megoldottam volna, hogy elmenjünk Barnusért, de természetesen igy sokkal egyszerűbb minden. 

Hát igy vagyunk mi a kedves szomszédokkal. Akik messzebb laknak ők is mindig mosolyognak, intenek. Mindenkivel jóban vagyunk.