Mikor még a gyerekek itthon laktak akkor mindig próbáltuk a Télapó érkezését izgalmassá tenni. Még akkor is amikor már nagyok voltak a gyerekek, hiszen az Édesapjuk mindig kitalált valamit amin lehetett nagyokat nevetni. 

Mikor elköltöztek a lányok szép sorban, majd Dávid is egyre több időt kezdett el tölteni a barátnőjénél és ideköltöztünk akkor az első Télapó alkalmával nagyon sirtam.😪  Csönd volt a házban. 😒 Eltűnt az élet, a nevetés. 😕 Könnyeim potyogtam miközben szedtem ki a karácsonyi díszeket a dobozból melyet Gyuszi hozott le. 

Katinka megtudta ezt, ezért tavaly megleptek minket és hazajöttek Télapó este. És azt hiszem Dávid is itthon volt. Megint volt nevetés, bohóckodás, együtt voltunk, majdnem mind. 💓

Aztán jött 2020! Idén minden dőlt.😶 Volt egy kicsi ebből is, volt egy kicsi abból is. Mindig becsempésztük, próbáltuk kihozni a maximumot a lehetőségeink közül. És megpróbáltunk nevetni, jól érezni magunkat abban amit lehetett, ami jutott. 

2020 leginkbb a lemondásokról és a szabályok betartásáról szólt, hogy vigyázzunk egymásra, védjük akit védeni kell. És arról, hogy tegyük emlékezetessé azt amit emlékezetessé kell tennünk, éljük meg a pillanatot és legfőképp abban ami megadatott legyünk boldogok. És elmondhatom sikerült, itt főleg Katinka és Vincent esküvőjére gondolok, amire csakis örömmel és mosolyogva tudunk visszagondolni. Majd a családi találkozókra, hogy annak örültünk láthatjuk egymást. Az első ölelésre a távolságtartás után.

Közben pedig telt az év, fogytak a napok. Elérkeztünk 2020 decemberéhez. Én már hetekkel korábban megrendeltem a gluténmentes édességeket, télapó csokikat. Majd míg vártam a csomagot beszéltem Gyuszival. Ez a Télapó is más lesz, még annyi sem mint máskor. Kértem vegyük meg idén is azt amit a gyerekek szeretnek és legyünk most idén mi a Télapók, vigyük el nekik a csomagokat mi magunk. Igy aztán összeállítottuk a 7 darab csomagot kinek-kinek a kedvencével, családonként egy pici ajándékkal. 

Elindultunk. Dávid itthon volt, de nem vett észre semmit. A csomagok dobozba be a csomagtartóba és irány Katinkáékhoz. Mivel sötét volt igy Dávid nem látott semmit. Letettük a csomagokat a küszöbre és csöngettünk, távolabb álltunk. Volt meglepetés és öröm. 💓

Dávidot bevittük Brüsszelbe, mikor kiszállt mi is kiszálltunk és kezében nyomva két csomagot boldog Mikit kívántunk nekik. Jaj de örült, nagyon megleptük. 💓

Irány Esztikéékhez. Sikerült úgy odagurulni a házhoz, hogy nem vettek észre, a sötétben meg nem láttak már semmit. Csomag küszöbön, csöngettünk, hátrébb álltunk. Drága Szivem nagyon örült, először nevetett, majd zokogásba tört ki. 🥰 Rettenetes ez az egész helyzet. 😥 De azért sikerült megnyugtatni őt, végül mosolygással jöhettünk el. 

Hazafelé megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy elmentünk a gyerekekhez. Igy láthattuk egymást, még ha csak rövid időre is. 

Otthon persze Barnuskánk is megkapta a maga kis csomagocskáját, este pedig még videochat-eltünk. Mindenki boldog volt, és ez a lényeg. 💓