Ti voltatok már úgy, hogy akár évek óta ismertétek egymást az internet segítségével, hogy leveleztetek, akár telefonon is beszélgettetek, jól megértettétek egymást? Aztán ha alkalom adódott rá, akkor nem tértetek ki előle, hanem megtörtént végre a nagy találkozás? Nekem is volt megint ilyen. Judit személyében egy nagyon kedves, jópofa, életvidám embert ismertem meg már a blogon keresztül, most már életben is. Csak  úgy  tudtuk megoldani a találkozót, hogy lejött hozzánk a Balcsira, de nem bántam. Sőőőt! Nagyon örültem neki! Végre! Órákig beszélgettünk, meg szerintem még tudtunk volna. 🙂 Valahogy olyan érzésem volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást. És olyan érzésem van, ha megint találkozni fogunk, megadatik az alkalom, akkor kb. ott fogjuk folytatni ahol abba hagytuk kényszerűségből, mert este lett és sötét és még haza kellett mennie a gyerkőcökhöz. Nagyon hálás vagyok érte, hogy eljött hozzánk, megkeresett minket, hogy kíváncsi volt ránk és olyan volt amilyen. Aztán majd meglátjuk az élet mit oszt, de bízom benne, hogy találkozunk mi még! 🙂

A Balcsi után haza mentünk a Mátrába. Ó, már nagyon izgultam! Veletek történt már olyan, hogy kb. 30 év után találkoztatok valakivel? Na, ez velem megtörtént. Egyik volt általános iskolai osztálytársammal leveleztem, aztán felvetődött, hogy mi lenne, ha összeugrasztanánk egy villám osztálytalálkozót. És hát megcsinálták. 🙂 Igaz későn kezdődött el a szervezés és e miatt sokan nem tudtak eljönni, de azért voltunk elegen. Mondjuk én egy embernek is örültem volna. 🙂 De jó volt! Megváltoztunk? Meg ám. De hát eltelt 30 év, hogyne változtunk volna meg? Mindenki családot alapított élte az életét így, úgy, amúgy. Még egy vacsi is belefért az időnkbe! És beszélgettünk, beszélgettünk éjszakáig. 🙂 😀 És aminek nagyon örülök, hogy már akkor és ott elterveztük, hogy jövőre újra össze fogunk jönni amikor megyünk haza, szólok időben és megszervezik. Jó lesz ezt jövőre is várni! 🙂

Tele volt nagy találkozásokkal ez a nyár számomra, és nagyon jó érzés, hogy ilyen emlékeket kaptam. Hálás szívvel gondolok mindenkire, aki hajlandó volt velem leülni beszélgetni, újra megismerni. 🙂 Jövőre itt folytatjuk! 🙂