Elindultunk a két aranybogárral. Charlie-nak az utolsó szuri következett, Sam-nek meg azért kelett mennie, hogy mehessen ő is suliba, közösségbe. 😀 Kicsit féltünk, mert ugye Sam szereti szétszerelni a rendelőt doki bácsival együtt, sose tudjuk mire számítsunk. Direkt vittük őket együtt, hátha  Charlie miatt mégsem lesz cirkusz.

Az ajtóban ugye állatorvoshoz híven egy vaskutya van, na ezt a mi  nagyszájú gyerekünk  gyorsan meg  is  félemlítette,  de  nem  sikerült  leugatnia a fejét. 🙂

 

Odabent aztán jó fiukhoz méltóan, türelmesen várták a sorukat. Volt ott egy kutyus, az elkezdett dumálni a mieinknek, Sam-et egyáltalán nem érdekelte, talán a vállát is megvonta és elfordult. Bezzeg Charlie. Egyből vissza az ő “nagy” és “félelmetes” hangján, de hogy nem megyünk el, meg mi is itt lehetünk, meg különben is ők sokkal szebbek és jobban szeretik őket, meg nagyon rendes gazdijaik vannak. 😀 😀 😀

 

Nem volt semmi gond végül. Először Charlie került sorra, kis bohóc, doki bácsi is megnyomorgatta, nem volt vele semmi gond. Érdekes volt, hogy mikor a szurit be akarta neki adni és közeledett az injekciós tűvel, akkor Sam felugrott, lépett egyet előre és felmorrant. De csak ennyi volt. Látta, hogy Gyuszi ott van Charlie mellett és megnyugodott. Annyira aranyos volt, mi úgy gondoltuk, hogy védeni akarta a kicsit. 

Aztán pedig Sam is egy hős volt, pedig kettő szurit is kellett kapnia, de csak egy morranás volt a végén, hogy ez most neki nem nagyon tetszik.

Mivel jó kutyik voltak és most már mehet mindenki minden hová, és hogy ne az rögzüljön bennük, hogy csak akkor megyünk autóval, ha orvoshoz megyünk, ezért elmentünk egy rövid sétára a közeli erdőbe.

Nagyon szép ez az erdő, Brüsszel és Tervuren között van, nagy sétáló és bicikli utakkal. Itt belátható a tér, van hely rohangálni, ide jöttünk.

Tényleg nem akartunk messzire menni, csak megmutattuk Charlie-nak, hogy milyen is az az erdő, ahová majd sokat fogunk járni sétálni. Sam mint mindig most is nagyon élvezte.

Aztán a jól megérdemelt jutalom, hiszen mint mindig most is nagyon okosan viselkedtek. Felhívnám a figyelmet a kisgyerek hátán végig futó mintára, nem mi csináltuk oda! 😀

És a dicséret, pacsi, fülvakarás.

 

Legközelebb Taszikát is hozzuk, mert ő most nem jött a doki bácsihoz. Nagy bóklászások lesznek még itt! 🙂