Tegnap este elkezdődött. Mentek a gazdik és a kutyikák. 

 

Egyszer régebben mikor Sam még kicsi volt, akkor jártak egy másik iskolába Dávidék, de nem érezték ott jól magukat. Jó volt, jó volt, de az idő haladtával kijöttek a hibák. Legnagyobb gond az volt, hogy egy-egy csoportban nagyon sok kutya volt, igy alig 1-2 alkalommal jutott a sor rájuk egy óra alatt, többnyire unatkoztak. Kétszer nem tudtak levizsgázni, mert előbb Sam, utóbb meg Dávid lett beteg és legközelebb csak 3 hónap múlva lett volna vizsga, azt meg amit csináltak már unták. Bevallom, joggal. El is veszett a lelkesedés sajnos, abba hagyták.

Most Charlie-nak mennie kell, mert elég határozott jellemű kutyuska, meg a gazdinak is meg kell tanulni, hogy mit kell egy kutyusnak csinálni. Választék, lehetőség van, itt nálunk is van legalább három kutyaiskola. Hetekkel ezelőtt elmentünk egy másikba, kifaggattuk őket, szimpatikusak voltak, Tombeekbe, Overijse egyik külső részébe található, a Tombeekse Hondenvrienden-be.

Érdekes, hogy itt sokan járnak a kutyaiskolákba, kisebb-nagyobb, fiatalabb-dősebb kutyákkal mennek, nem sajnálják rá se az időt, se a pénzt. Talán ennek köszönhető, hogy kevés csatangoló kutyát látni, jól neveltek? De azért itt is tele vannak a menhelyek sajnos, csak talán nincsenek dugig tömve.  Meg felelősségteljesebbek a gazdák zöme is, hiszen már sok-sok éve kötelező a kiskutyákba a chip beültetése, útlevéllel ellátása, a kötelező oltásokat is nagyon jó rendszeren keresztül ellenőrzik. Most éppen nem tudom hol tart ez az ivartalanítási kötelezettség, mert Taszika már 7 éve velünk van, akkor nem volt kötelező, de állítólag a cicák ivartalanítását törvénybe fektetették és szeptember 1-től életbe is lépett, mert rengeteg a  kóbor cica, nem tudják őket tartani a menhelyek és el kell altatni őket. Büdike is onnan van, ahonnan Taszikát hoztuk.

A jólneveltség oktatását meg támogatják azzal is, hogy nem drágák ezek a kutyaiskolák, kialakítanak egy közösséget, ahol különben is jó lenni. 🙂 Itt is vannak grillezések, kirándulások, közös programok . Persze mondanom sem kell, hogy a trénerek három nyelven mondják el a tanítást, okítást, a tanácsokat. Kedvesek, segítőkészek, rövid időn belül megtanulták a kutyák nevét, még Charlie is megkedvelte a miénket, pedig ő nagyon fél minden idegentől. Nem fukarkodik a jutalomfalattal, a simivel sem. 🙂 Ami még nagyon jó, hogy van egy nagy csarnokuk, ha nagyon rossz idő van, az órákat ott is meg lehet tartani, hogy ne legyen mindenki nyakig saras. 

Na, szóval az a lényeg, hogy reméljük jó lesz, Charlie a babacsoportban kapott helyet természetesen, Sam már 4 osztállyal följebb. Majd ha már ügyesek lesznek, akkor megmutatjuk azt is. Most a legfontosabb a fegyelem, a figyelem tanulása sok játék és szeretet mellett. 🙂 😀